Kedves Gyerekek!

Először is, nagyon boldog Mikit, remélem szép csilli-villire suvickoltátok a kis cipőket, és reggelre sok finomság várt :)

Másodszor pedig őszintén szégyenlem magam, amiért nem jelentkeztem (újfent) egy hónapig.

Viszont! Akit szeretne látni, az örüljön és készüljön, mert holnap reggel repülök haza Londonból, és ezúttal 10 kerek napot fogok Bp-n tölteni.

Amúgy minden okéka, beköltöztem, berendezkedtem az új házban, minden fasza, viszont cserébe kurva hideg van. Ebből kifolyólag állandóan késünk éspervagy törlik a járatokat. Hát, itt se fogok meggazdagodni :D

Öhm, most egyelőre ennyi, de majd még jövök! :)

szervusztok kedves olvasó gyerekek!

ugye ott váltunk el, hogy én a repcsitercsin ülök és örömködök, hogy bezárjuk a bázist. na, azóta megjártam budapest, találkoztam a kedves kis pajtásaimmal (sajna nem az összessel), volt evés-ivás (Anutám rakott krumplival meg kellel várt haza, meg sütike meg bor, meg amit akartok), butázás meg cukiskodás Dével, meg szépmű, meg diófa, meg wasabi, meg miegymás, jó volt, na.

utolsó nap reggelén pedig jön a telefon a BS-től, hogy az új bázisom LTN lesz. na hát én ettől olyan boldoggá lettem, hogy egyből örömködős rózsaszín haskörös nyuszivá változtam.

szóval most nagy a örö é bódottá, mert 3 hét múlva költözök lutonba, ójessz. azt mondjuk még nem tudom, hogyan fogok összepakolni, mert annyi cuccom van, mint hat másiknak, viszont legalább a repjegy+csomagok ingyé' vannak (még jó, baszics, ha már "rabszolga munkában" náluk dolgozom).

folyt.köv.

amikor 3 nappal ezelőtt a base supervisorom (bs) smsére ébredtem, hogy jó lenne betolni a kis arcomat, mert a head of inflight lejön, hogy egy bejelentést tegyen, az első gondolatom az volt: bezárják a bázist, és elhúzhatok innen a vérbe.

aznapra lemondták a mítinget, helyette megtartották ma. lakótárs kollegina felhív, hogy na szerintem mikor zárják a bázist? hát november 1-jén. mondanom se kell, hogy az emberek hülyének néztek itt a tömött starbucksban, amint 3x egymás után, hisztérikus hangsúllyal (és hangosan) azt ismételgetem "are you serious?!"... hát az volt, nem is kicsit. szóval választhatok új bázist, van rá egy hetem, hogy eldöntsem. el se hiszem, mindjárt kiugrok a bőrömből ^_^ jah, és ugye akkor egy hónap múlva költözés akárhova, de nemtom hogy, mert ugye a Nittánkát addig meg kéne gyógyítani...

zajlik az élet :)

üdvözletem kedves hallgatók!

elindultam vándorútra, hű de nagyon. mivel tegnap esti műszakban dolgoztam, így 11-re értem haza, majd volt egy hosszabb-rövidebb eszmefuttatásunk D-vel, mit kéne csinálni a Nittánkával, ami tegnap feladta a küzdelmet, és meghalt. mivel nem jutottunk semmire se 2 óra faszkodás elteltével, így D elment aludni, én meg nekiestem a pakolásnak. mondanom se kell, már nem volt sok hátra (még jó, két hete készülök), viszont aludni csak 3kor sikerült elmenni, és 4kor már keltem is. friss vagyok és üde, mint a harmat (nem, de megfelelő kozmetikumokkal emberszerűbbé tehetem a zombikéval veteksző vonásaimat).

tessék elképzelni, hogy most éppen dublinban vagyok a reptéren, ami ilyenkor (reggel 8 van itt épp) fullon pörög, és ennél csak durvább lesz a nap folyamán. annyi ember van itt, mint 3 megyében összesen :D imádom. már el is felejtettem, milyen emberek között lenni. (meg azt is, milyen fura érzés utasként utazni a repcsin, és nem a jumpseaten kucorogni. természetesen minden callbellre egyből felkaptam a fejem félálomban, hogy "jaj mivan" - szakmai ártalom).

aztán. azt tudtátok, hogy a starbucksban 20%-os kedvezmény jár a staff-nak? hát én sem. ez csak akkor derült ki, amikor fizettem, a pultos csajszi észrevette a nyakamban lifegő ID-t és felhomályosított. szóval most életem _első_ karamelles frappucinoját tolom, a la starbucks. meg kell hagyni, igencsak jóság. bár eléggé érdekes elképzeléseik vannak a méretekről. még a mekkáfés időkből rémlenek a csészék meg poharak meg mindenfélék, és mit ne mondjak, ami a mekiben a közepes/nagy, az itt a kicsi. vagy ha nem is így van, minden esetre így néz ki. a szomszéd fotelban süppedő csaj pl. egy akkora papírpohárból szürcsöli a KV-t, mint egy sörös korsó. és a várakozásaimmal ellentétben nem is olyan vészesen drága, bár fogalmam sincs, h normál körülmények között mennyibe fáj egy akármi, de ha azt vesszük, hogy ez mégis csak egy nemzetközi reptér, nem kevés forgalommal, akkor egész tűrhető.

ööö asszem most ennyi, még van cirka 7.5 órám, szóval van egy olyan érzésem, hogy majd még jelentkezem.

2 héttel ezelőtt már elkezdtem bepakolni a táskámat, majd félúton elakadtam. na, tisztelettel jelentem, hogy sehogy nem állok kb. ami csak azért ciki, mert gyakorlatilag holnap reggel megyek haza (hurrá hurrá ^_^), viszont addig még megjárom 3x dublint meg egyszer londont.

miért vagyok ennyire körülményes, ha pakolásról van szó? N. egy éjszaka alatt pakolta be mindazt, ami a fél éves snowboardos ámokfutásához kelleni szokott. én meg 8 napra képtelen vagyok bepakolni. üssetek meg.

amúgy mi ez az őrület most ferihegyen? a security check mindenhol észveszejtő, ez tény, de a 2 óra sorban állás nem normális. (mondjuk aki járt már mondjuk dublinban vagy londonban, az tudja, hogy ott szerencsésnek nevezheted magad, ha fél óra alatt sorra kerülsz, de az esetek döntő többségében hosszabb a várakozási idő. arról nem beszélve, h a hatásfok nem annyira meggyőző, múltkor az egyik utasom 50 cm hosszú és 1 cm vastag kötőtűkkel oktojálta fel magát az egyik londoni járatomra. kicsit meglepve pillázott rám a kislány amikor megkértem, h tegye el őket iziben, mielőtt más is meglátja, mert seperc alatt meg lehet ölni vkit ezekkel, és még csak nagyobb erőfeszítésbe sem telik)

remélem igaz a pletyka, h a következő bázis LGW lesz, mert akkor adom be a jelentkezésemet izibe, és költözök Brightonba ^_^

és már csak hatot kell aludni.

2 nappal ezelőtt olyan depressziós voltam, mint az elmúlt 8 hónapban egyszer sem. ma viszont STN-en találtam 50 eurot a járdán, miután sokadjára is elköszöntem. alakul ez :)

el is felejtettem, de most eszembe jutott, hogy ilyet szeretnék, de nagyon. már egy ideje akarok egy kisebb méretű moleskint a receptjeimnek, de nem tudtam, hogy konkrétan van erre a célra is egy notesz, szerencsére ez most kiderült Corkban. imádom. kell. lééégyszi... ^_^

jézusom, ez a bőrönd pakolás nehezebb lesz, mint gondoltam...

úgy látszik ez az a probléma, amit nem fogok tudni megoldani, ha beledöglök sem. az elmúlt pár napban kiagyaltam, hogy jaj de okos, ügyes és erős leszek, hát a nagy lóf_szt. az lett a vége, mint eddig mindig, és basszus hülye vagyok, mert hagyom magamat, és csak sodródok az árral.

hol van ilyenkor a jóképű svéd kapitány a feszes nadrágjával, mi?!

és már csak 13-at kell aludni, asszem. yaaaay! ^_^ megyek is pakolni a táskámat.

a múltkor akartam írni vmit, mert azt hittem, hogy kurva vicces. hát nem.

bő két hét múlva megyek haza, ami lájk, viszont összebalhéztam ezzel a hülyével, ami egyáltalán nem lájk. ráadásul tegnap a Nittánka beadta az unalmast, szóval remélem nincs semmi komolyabb baja, mert most épp nincs csillió forintom a szervizelésre.

ennyit mára, folyt. köv.

ühm, ott hagytam abba csillió évvel ezelőtt, hogy ugye míting DUB-ban. mondanom se kell szerintem, hogy nem történt semmi, kaptam egy figyelmeztetést, hogy ejnyebejnye, többet ilyen ne történjen, de kb tök feleslegesen üvöltötte le a fejem mr2. jah, és megkaptam a "jegyzőkönyvet" is arról, hogy mit mondtam, vagy nem is tudom, hogy mit akartak ezzel, a lényeg úgyis annyi, h egyetlen szó nem volt benne, aminek köze lett volna a valósághoz. na mindegy.

utána nem sokkal költözött ide D. ill. így indult. egy nappal korábban érkezett, mint ígérte, éjjel 11kor. természetesen infarktust kaptam, mert egy hülye picsa vagyok, de hát ugye ez nem új senkinek. pár nappal később viszont kiderült, hogy haza kell mennie mindenképp, mert az egyetemen csak 2 félévet lehet halasztani, nem 3-at, mint "nálunk" az eltén. szóval nagy szomorúság volt, de azért nem pazaroltuk az együtt töltött időt, és volt sok butáskodás, meg utazgattunk összevissza, mint a mérgezett egér (ezekről majd lesz kép is, ha a kis drágám elküldi végre a pendrive-ot).

most az van, hogy önkínzok meg depresszió, hogy egyedül vagyok (mármegint), és csak Matkó meg Tibi tartja bennem a lelket. a fennmaradó időben zabálok, amit nemkéne, vagy ruhát éspervagy cipőt vásárolok, és azon pörgök, hogy jajdejó, megyek haza szept. 26-án, alig várom, hogy benyomjam az első melange-t meg mojitot a csendesben, vagy vmi. és persze jövök egy fekvehányós arconpörgős ablakonpisilős bulival a Bálintkának

csak szólok, hogy még élek. hamarosan fényképes beszámoló, és szánom-bánom az elmaradozást.

a mai napom bitanpusztulatosan fostos borzalmas volt. na jó, azért ez erős túlzás, de egy szájbataposással indult. egy szerelmeslevél várt a krúrúmban, h 16-án hivatalos vagyok tea & biscuitsre a dublini head office-ban (gyk. seggberúgás a górétól), jegyek lefoglalva, csekkoljak be és nyomtassam ki.

és mindezt miért? hm... emlékeztek, h cirka 3 héttel ezelőtt Londonban jártam, h meglátogassam D-t. úgy esett, h nem jöttem vissza az utolsó off napomon, hanem aznap du. felhívtam a krúkontrollt, h szorri, de beteg vagyok, és nem tudok másnap munkába menni. másnap hazajöttem, kitöltöttem a formanyomtatványt, elfaxoltam, kiskezicsókolom.

hozzátartozik a történethez, h

1. arra a napra, amikorra beteget jelentettem, kértem egy cserét, amit nem kaptam meg, sőt, 36 órával korábban szóltak, h bocsika, de elutasítva (2 héttel korábban adtam le, és elvileg 10 percen belül elbírálják - jobb helyeken)

2. amikor felhívtam a krúkontrollt nem beteg voltam, hanem inkább totál KO a sörikétől, vodkazselétől meg egy kis tépikétől, ezt beismerem

3. viszont olyan jól szimulálok, h másnapra beteg lettem, mint a fene, a fülem úgy bedugult, hogy nem hallottam 24 órán át, valamint még 3 nappal később is, amikor dolgoztam, taknyom-nyálam folyt egybe, és folyamatosan haza akartak küldeni melóból.

ergo, eléggé gyanús, h amikorra kértem a swapot, tök véletlenül lebetegszem, viszont ami azt illeti, tényleg beteg voltam. ez van, kirúgni nem fognak. mások is megúszták már nagyobb baklövéssel, c'est la vie.

amúgy h ne csak picsogás legyen azt is hozzácsapom, h ma ketten is elkérték a számomat, és egyik cukibb volt, mint a másik, háhhh! ^_^

ma ideg-összeroppanást kaptam. ugyanis másfél hónap elteltével rájöttem, h elszámoltam az off-jaimat (nem az első alkalommal, btw), rossz időpontot választottam szabinak*, de nem csak egyet, hanem egyből hármat (szeptember - december - március). nem tudom, mi a f_szt fogok csinálni. ez azért bosszantó, mert a) nem változtathatom meg a dátumokat b) verhetem a faszomat 3 napig otthon, mielőtt el tudnék utazni.

váááááááááááááááá

*gyakorlatilag elcsúsztam egy kibebaszott nappal

nem történik itt semmi, azért nem írok. ezer bocs, meg minden.

viszont esik az eső, a változatosság kedvéért. vicces amikor azzal nyugtatnak, h az idei nyár így is sokkal jobb, mint a tavalyi, amikor feleennyiszer volt jó idő, mint most. kész szerencse, h amikor dolgozom, akkor 39.000 láb magasban nincs más, csak verőfényes napsütés, és a felhőket csak felülnézetből látom (úgy meg pont olyan mind, mint a tejszínhab, szóval abszolúte jóság).

öröm az ürömben, h volt alkalmam felpróbálni a tündibündi rózsaszín alapon arany csillámos gumicsizmámat. nem is egyszer.

most amúgy mindenféle butáskodáson jár az eszem, mint pl:

- hova költözzünk, ha itt lesz D?

- hova kérjek transzfert, ha a) D. nem talál jó munkahelyet itt; b) bezárják a bázist?

- hova menjek/ünk nyaralni telelni? (csak és kizárólag olyan tippeket várok, ahol a hőmérséklet 20-30 fok körül van, van víz a közelben, lehet vásárolni sok cukiságot és lehet partizni ezerrel, köszönöm!)

- ha a nyaralós/telelős project befullad, akkor kit vigyek magammal NYC-be, ugyanis a lakó- éspervagy munkatársaim folyamatosan azzal bombáznak, h milyen jó hely, és muszáj elmennem oda, mert ezerszázalék, h imádnám.

- honnan fogok pénzt keríteni minderre? oké, azért az éhhalál nem fenyeget, sőt. amikor tegnap átszámoltam huf-ra az eddig kapott (4) fizetésemet, leszédültem az ágyról. ugyanis amikor bp-n dolgoztam, egy év alatt kerestem kb. a felét ennek az összegnek. (más kérdés, h önszántamból mentem csicskának, ahelyett h az egyetemi diplomámra koncentráltam volna. viszont egy olyan oszt./ csop.társam se volt soha-sehol, akinek 18 évesen saját lakása volt a parlament közvetlen közelében.)

- másik égető probléma, h mit vegyek fel a krú-partira?! mert nincs egy rohadt göncöm se a base supervisor parancsba adta, h grooming check lesz a bejáratnál, és h kötelező a magassarkú :D (mondjuk azok után, h 11 centis sarkú cipőcskében dolgozom, olykor 12 órát, nem lesz gond lealjasulni csittifittin a kis munkatársaimmal.) ja és ingyen szeksz+kaja, yaaaay!

na akkor most tisztázzunk valamit.

ezerkilencszáznyolcvankilencben születtem békéscsabán ahol kolbászból van a kerítés, magyarországon. anyanyelvem magyar, legmagasabb iskolai végzettségem 4 általános, de a harmadik osztály kétszer is megvolt és édesanyámnak köszönhetően, aki mellesleg szintén magyar állampolgárságú, kiválóan tisztában vagyok a magyar konyha jellegzetességeivel, és nem hazudok amikor azt mondom, hogy gyakorlatban is tudom, hogyan kell elkészíteni egyik-másik ételt.

szóval nekem ne próbálja meg elmagyarázni egyik kedves olasz, finn, ír, angol, német, dán, osztrák, litván, észt, japán, spanyol, argentin stb. ismerősöm se, mi is az a gulyás, mert előveszem a 100 wattos mosolyomat, és beletaposok a kis szájába a cukihópelyhes martens bakancsommal, értem?

hogy a macska rúgja meg...

jaj de utálom, amikor én itt lelki életet élnék (sajnos perpill csak virtuálisan, mert ugye én még mindig taktaharkány-alsó ír verziója, ő meg london), viszont ez meg azt se tudja hol van, mert tépike, meg söricilin és boripen.

megyek is inni egy cidert.

ne vegyetek soha soha soha maltesers-t, mert addiktívabb, mint akármi más.

a mai nap fertelem volt, hála a jó égnek már csak 2 napot dolgozom, és irány London. alig bírok magammal... és majd persze képek :)

jövő héten megint London (és kivételesen nem munka*), már alakul a lista, hogy mit kell beszereni, hova kell ellátogatni, na és hogy mit vigyek magammal. szerencsére dél körül landolunk, szóval ott lesz az egész délután, és az este, hurrá hurrá hurrá! már csak azt kell kitalálni, miben megyek... az élet tele van óriási megoldhatatlan problémákkal... ;)

*mondjuk ennyi erővel jövő héten minden nap ott leszek, szóval nem nagy kunszt

sör + glitch mob + flying lotus + bonobo + én. ma estére ez jutott, bocsi.

és most következzék a várva-várt (?) poszt, tele képekkel :)

D. volt oly' drága, és elhozta, sőt itt hagyta nekem az apparátot, szóval mostantól csöppet egyszerűbb lesz a helyzet.

 itt a házikó, ahol lakunk, közvetlenül a pusztaság mellett, ahol napközben tehénkék legelnek (és meglepő módon ez az egyetlen hely a városban, ahol nem terjeng az émelyítő tehén éspervagy lószarszag)ez itt a "belváros"

meg ez is (és kb ennyi az egész)

és van továbbá csillió templom is (kíméletes leszek, és nem rakom be az összeset)

és van itt sok hegy, meg tó, meg tenger, meg mindenféle vizek

továbbá vettünk egy új autót, aminek ilyen nagyon örültem

ő itt a lakótársam, Tibi. épp nagyon elfoglalt volt, ezért néz ilyen gondterhelten, amúgy laza srác, itt a bizonyíték: 

néha átugrunk Corkba is, a kispajtásokhoz, legutóbb pedig elmentünk a Blarney várhoz, ahol megcsókolásra került a Blarney Stone is, amelyhez az a legenda fűződik, h az ékesszólás ajándékával ruházza fel azt, aki odanyomja a kis pofáját. nem tudom, mennyire jött be a dolog, de legalább herpeszes nem lettem, szóval jóság van :D

látjátok azt a lyukat fent a bástyán? na ott kell fejjel lefelé kicsimpaszkodni, h megcsokólhasd a követ. nem mondom, h nem szartam össze magam a művelet közben...

mondjuk a kilátás nem volt szar, meg kell hagyni

volt itt minden jó, mondom én...

és bemutattam titkos fegyveremet, a sárkány és daru technikáját is  

ez meg itt "icehouse" néven futott, gondolom ez volt a hűtő anno... 

superévi in action (ez csak a sok szép rózsaszín virág miatt készült :$)

ez meg vmi ott élő Sir-nek a kisebbfajta kastélya. szarul megy egyeseknek

utolsó pillantás a várra

azt tudtátok, hogy még Winston bácsi is megcsókolta a követ? 

(folyt.köv.)

nah, már nem tudom, hol hagytam abba, hogy egészen őszinte legyek, viszont holnap jön D hacsak nem basz be a kurva vulkán, szóval örö é bódottá van. továbbá gyarapodott a gyűjtemény, immáron 7 (azaz hét) az új cipőcskéim száma, már ha ez érdekel vkit :D ééés megrendeltem Az  Utazótáskákat, szóval hú meg há. és a legjobb most következik: hamarosan újra lesz fényképezőgép a mancsomban, szóval a következő poszt nagy valószínűséggel hosszú lesz, tele képekkel :)

a mai nap egész egyszerűen csodálatos volt, és még messze nincs vége.

egyelőre ott tartok, hogy próbálok nem felrobbanni azért, mert:

1., az (elvileg) 10 percenként járó busz csak 30 percenként jár a gyakorlatban, ebből kifolyólag...

2., futnom kellett a buszvégállomástól a buszpályaudvarra, hogy elérjem a másfél órás időközönként járó távolsági buszt, viszont

3., hiába futottam, majd kopogtam a busz ajtaján, a kibebaszottkurva buszsofőr csak csóválta a fejét és majdnem áthajtott rajtam.

4., csak hogy a hangulatom a tetőfokára hágjon, még arra is fény derült, hogy a repteret/légteret holnap 16.00-ig lezárják nálunk.

ez a nap egész egyszerűen csodálatos, várom, hogy mi jöhet még...

a mai nap kurva fárasztó volt, enni nem volt időm, és szétrobbant a fejem kis híján. viszont megint velem utazott az egyik cuki visszatérő utasom, és ha minden jól megy, nem halok éhen jövő hónapban (sem). továbbá vacsorára toltam egy croque monsiuer-t meg egy kis cookies & cream haagen-dazs fagyit. nem is olyan szar az élet, be kell hogy valljam. :)

majd ha már végképp nem tudok mit kezdeni magammal, írok róla egy könyvet. vennék mint a cukrot! pláne itt, ahol szar ponyvákon, krimin és lányregényeken kívül más nincs is. jah de, szakácskönyv

na, túl vagyok a nap nehezebbik felén (bizony, sikerült felébredni már délben), sőt, már le is zuhanyoztam. most elvonulok enni, és még hátra van a napi teendők közül a mani-pedi, meg a gyantázás és esetleg a kis pofázmányom kidzsuvázása. majd még jövök...

elsőként következzék a nagy hír: péntek délig kitolták a légtérzárat ROI+UK-ben, gecikurvajó, mondhatom! próbálom megőrizni a hidegvérem, de nem nagyon megy. pláne ha belegondolok, h most londonban andaloghatnék D-vel, vagy mondjuk ha azt nem is, mert vkinek pénzt is kell keresnie de mondjuk szarrá shoppingolnám magam a covent gardenben, vagy épp készülnék egy jóféle fabricozásra, esetleg vmelyik starbucksban mereszteném a seggem és csodálnám a népeket. gyáh. ennek örömélre küldöm mindenkinek a "jött egy felhő mi leszállt közénk" kezdetű örökbecsűt...

na, és most próbálok túllépni ezen, ha már ma egyszer sikerült lemenni alfába. azt tudtátok, hogy van itt a környéken egy vár? vagy hogy már több, mint 4000 évvel ezelőtt bányásztak itt rezet? hát én sem. mondjuk a rezes dolog hidegen hagy, de a vár kastély egész jópofa, konkrétan a parkból van egy oda vezető ösvény (csupán 3 km), és van ott vmi víz mocsár tó hattyúkkal, meg kacsákkal, meg idióta turistákkal. meg persze zöld fű és virágok és rügyező fák is vannak dögivel. szép volt, na. majd ha végre lesz megint fotoapparát, akkor készülnek képek is, eskü :)

jah, tegnap meg nagy volt a pofám, és kitwitteltem, hogy elmegyek futni. azt persze elfelejtettem, hogy az utóbbi időben a  testmozgás, mint olyan, kimerült a kés-villa ütemes mozgatásában, esetleg hűtőajtó nyitogatásban, vagy ha nagyon megerőltetem magam, akkor elmászok vmelyik butikba, ruhát venni. na, hát mondanom se kell, h lihegtem, mint bernáthegyi a sivatagban. de legalább megpróbáltam. viszont most elvonulok enni vmit ennek örömére, mert kiugrik a szemem. meg már kezdek kíváncsi lenni, mi a frász megy a tévében, hogy csak azt hallom a földszintről felszűrődni, hogy "porkátrojjá" meg "váffánkúló" és "porkodíjjó"... a viszonlángos!

hallgatok a józan eszemre, és nem megyek Londonba, busszal, 18 óra alatt :S (véget ért a kamaszkor, most már hétszentség!)

viszont megírtam a Zanyukámnak, hogy küldje el legyen oly' drága a nega scannert meg a filmeket, és a varrós cuccaimat, mert már falnak szaladok az unalomtól. jah, meg egy zacskó vegetát is, mert itt tényleg minden ízetlen/túl sós/túl édes, de már gyárilag. valószínűleg nem ok nélkül élek csokin, kekszen, meg müzlin, mert azok viszont kurvajók.

jah, és ha már a kajánál tartunk: árulja már el nekem vki, legyen oly' tündérmókus, hogyan kell elkészíteni a Szigeteken kapható kolbászkákat, mert erre még nem jöttem rá. mert: ha sütni próbálom, odaragad az edény aljához, a grillezésnél detto, főzve visszataszító bébipénisz, nyersen viszont olyan, mint a májkrém, vagy inkább vmi húspép ragadós műbélben. gyáh, undi, na.

már Corkban felmerült a probléma, és azóta próbálom megoldani, de nem megy. minden esetre nem adom fel a harcot, mert szeretném reprodukálni itthon is, hogy milyen az igazi irish b.fast, de egyelőre vesztésre állok, hogy egészen őszinte legyek. viszont bauxitfőzelékben verhetetlen vagyok :D

annyit még hadd mondjak el, hogy imádtam az érzést, amikor kiderült, hogy az a lány azért nézett ránk úgy, mint két rothadó hullára az alsó rakparton június 28-án délután 2 órakor, mert ő tudta azt, amit akkor én nem, hogy amit most ő lát, az valakinek szívbemarkoló fájdalmat fog okozni. ez a valaki pedig nem más, mint akit én végtelenül gyűlölök.

nem mellesleg beteges dolog, hogy minél jobban telik az idő és nyer bizonyosságot a tény, hogy nincs mitől tartanom, annál jobban dédelgetem az utálatomat eme bizonyos véglény iránt, és kaján vigyorral az arcomon várom a pillanatot, amikor mosolyogva közölhetem vele a jó hírt, és nyújthatom át a meghívót, hogy az első sorból láthassa a diadalomat, háh!

na az van, hogy hivatalosan senki sehova szerda 13.00-ig. ami azt jelenti, h 4. napomat bukom a munkában (minimum -400 ojró a fizumból, szevasztok). szóval most megy a tervezgetés, hogy lelépek Londonba, mert gyakorlatilag 27-ig semmi meló, de lehet, h utána se. viszont gyilkos egy vonatozás lesz, ha sikerül megszervezni. szorítsatok (vagy vki vigyen el kocsival, köszi!) 

annak ellenére, hogy sörszagú a pofám, felbasztam az agyamat és fáj a seggem (magam se értem miért, btw), és minden dögunalom, megtaláltam a lelki békémet, és tudom, hogy jó lesz ez, nagyon is.

csak tartanánk már ott.

a mai nap semmilyen volt. dögunalom a köbön.

reggel arra keltem, h a digók pofáznak, de olyan hangosan, h muszáj volt felkelnem hajnali 10-kor (ekkor még le se esett, h ezek mi a frászt keresnek itt, amikor épp Frankfurt felé kéne h repüljenek). felmásztam faszbúkra meg twitterre, ahol látom, h vkinek törölték a járatát nemtomhova vmi vulkán miatt. szarügy.

írok Jamesnek, a F/O-nak, h vigyen már be este melóba, ha már egy műszakban leszünk, mire jött a válasz, h most délelőttös, és amúgy is törölték a járatokat a vulkáni hamu miatt. ekkor már kicsit csodálkozóra állt a szemöldököm, néztem is a zsindexen, h miafasz... aztán persze du. hívott a krúkontroll, h szorri, but hómsztendbáj, mert senki sehova ebben a térségben.

idő közben behalt nálam a faszbúk, nem sikerült meggyógyítani, szal kínomban már a fürdőszobát is kitakarítottam, mostam és vasaltam, zabáltam, növesztettem a seggem, meg hasonló izgalmas dolgok...

sikerült kiszámolni, hogy mikor legyen a szabim júniusban, h átugorjak Londonba egy csöppet, amit persze megint elbutáskodtam, mert tök hülyén jelöltem ki a szabimat, én ostobenkó... na mindegy.

ma többször is neki akartam ülni amúgy, h írjak ide sok okosságot, de hát ami nem megy, azt ne erőltessük.

viszont egy dolgot szeretnék meghagyni mindneképp az utókornak: Lászíínak igaza volt abban, h külföldi magyarokban nem lehet megbízni. és így igaz: szemét suttyó gáááciláda mindegyik, és csak érdekből jópofiznak veled. nem is értem, miért gondoltam mást, és azt se tudom, miért húzom a pofámat, amiért mindenhol negatívan nyilvánulnak meg a magyarokról, mert szar arcok vagyunk, és kész! (akinek nem inge, ne vegye magára, de be kell hogy valljam, nagyon sok pozitívat nem hallottam "magunkról", max. a paprikát, meg a kolbászt és a szexturizmust)

annyi a történés amúgy, h az itt lévő magyar csajjal megdumáltam, h máj. 1-jén költözök át oda, mert a digóknál nem maradnék hosszú távon, mert túl sokan vagyunk. vasárnap jön haza a digó csaj melóból, h "hé, dumáltam a magyar csajjal, aki kiadta a szabad szobákat a házában". na mondom ez kicsit gyanús, előző nap dolgoztam vele, lehet csak megy a szarkavarás, meg amúgy is jó arc(nak tűnt) a magyar csaj, biztos szólt volna. úgy voltam vele, h nem fogok nyomozgatni, 2 nappal később egy műszakba voltunk beosztva, majd megbeszélem vele akkor. mondanom se kell, h eddig puszi-puszi, most meg még csak egy helót se vakkantott oda nekem a magyar csaj, majd amikor 3 járattal később végre oda jutottam, h leülök 5 percre zabálni, akkor azzal fogadott, h: "a digó csaj biztos mondta, h kiadtam a szobákat múlt héten, de hát ugye ezt mondtam már korábban, h ha jön vki nem várok", majd ennyivel lerendezte, és utána egy pillantásra se méltatott. gondolom most azt hiszi, kurvára kibaszott velem, de jön ez még az én utcámba... amúgy meg sokkal jobban jártam így, mert nem én vagyok szar arcként beállítva, amiért maradok a digókkal, ahol havi 80 ojróval kevesebb lakbért kell fizetnem, nem a halál faszán élek, és nem kell ilyen emberekkel jópofiznom, mint a fent említett példány. (nem mintha a digóknál sokkal fényesebb lenne a helyzet, de szükségből vagyok itt, nem pedig szívességből, ráadásul tök eltérő a beosztásunk, ergo jóformán nem is találkozunk, és ha van vmi, akkor a szemedbe mondják, nem pedig sunyi módon kerülgetik a kását)

na, ennyit mára a siránkozásból, szorítsatok, h fújja el a szél a hamut másfelé, h tudjak dolgozni ma... szóval jóccakát!

a legutóbbi bejegyzést egész egyszerűen nem hajlandó megjeleníteni a rendszer, valszeg már túl nyál volt, és a cenzúra vasökle lecsapott...

viszont bréking nyúz, h gyönyörű idő van, ezer ágra süt a nap, nem esett az eső legalább 72 órája, és olyan meleg van(!!!), h fel tudom avatni a vadiúj szandimat (mellesleg 5 éves korom óta nem vettem fel semmi ilyet a lábamra, de ezt a darabot nem tudtam otthagyni).

vannak rossz hírek is, de ezeket most leszarom. és már csak 27-et kell aludni!

elnézést kérek az eltűnésért, de kicsit nehézkesen indultak be a dolgok internet-ügyileg.

szóval, ott tartottam, hogy sikeresen levizsgáztam, megkaptam a szárnyaimat, kiköltöztem Írországba, sikerült átmeneti szállásra találni Killarneyben, van új tel.számom, meg végre vcsodafonos mobil netem, ami nem a legjobb, de átmeneti megoldásnak megfelel, és ha minden igaz, D is ideköltözik hamarosan. feltéve ha nem kapom meg még előtte a transzfert LTN-ba.

a munkával nagyon meg vagyok elégedve, és valszeg még jobban megleszek az első fizum kézhezvétele után. a munkatársaim jó arcok, nagyon kicsi a bázis, így ismer mindenki mindenkit, és speciel 3 másik cabin crew-val élek együtt, szóval még el se kezdtem dolgozni, de már tudtam a friss ropogós pletykákat mindenkiről. jah, és igen hamar rájöttem, miért olyan csontsovány csinos minden stewardess: mert ha 6 szektort csinálsz egy nap, akkor kurvára nincs időd megenni még egy twixet se... (na jó, azért a történethez hozzátartozik, h az egyik No 1. egy igazi tonna donna, de ő nem is csinál semmi mást a zabáláson kívül)

az időjárás az olyan, amilyennek lennie kell: szar. annyira azért nem vészes, de pl. hétfőn a szikrázó napsütéssel kezdve volt minden más is, úgy mint viharos erejű szél (turbulencia miatt még 3 óráig szédülni a betonon, hejj de jó), szakadó eső, és hóesés is! természetesen már beszereztem az első esernyőmet, de úgy érzem, h nem ez lesz az utolsó.

és ha már a beszerzésnél tartunk: ahhoz képest, h semmi pénzem, állandóan vásárolok, és 2 hét alatt sikerült vennem 5 pár új cipőt. nem tehetek róla, de amíg a primark 3 ojróért hajigálja utánam a mindenféle csudálatos cipellőket, addig nem tudom tűrtőztetni magam... természetesen ugyanez a helyzet a ruhákkal is.

a 9 szabadnapomból (a SNY meg az online között) 5öt Londonban töltöttem a múlt héten, és mit ne mondjak, remekül sikerült. volt városnézés, múzeumozás, vásárlás, meg ami kell. és kaptam egy rahedli teát, meg 4 különböző ben & jerry's fagyit, és egy Tibi névre keresztelt bébi fókát, aminek a hasába melegvizes palackot lehet tenni. (még jó, h a 21. születésnapomat töltöttem, khm)

nagyjából ennyi, így hirtelen felindulásból. esélyesnek látom, h veszek egy új digitális gépet, mert kezdek bekattanni, h több mint fél éve nem csináltam egy képet se, és lenne mit megmutatni :)

egy évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy a ma délutánt úgy töltöm, hogy a double-deckereket számolom a szitáló esőn át, miközben alig várom, hogy hazaérjen.

na, majd lesz ám londoni-dublini élménybeszámoló is, de csak a hétvégén, amíg az átszállásomra várok londonban... ugyanis: ma volt a conversion vizsga és jelentem alássan, sikeresen átmentem, szóval a hétvégén költzök írországba :D

(lakásom még nincs, de a reptéren is simán elalszok, nem para)

... és természetesen ide is ki kell írni, hooogy:

ÚTON VAGYOK LONDONBA!

vicces, h csak most tudtam meg h a Quantic-nak van egy Archipelago c. száma. és az a durva, h az archipelago tényleg ilyen. hiányzik Finnország*, az igazat megvallva.

*meg a tenger, meg a szigetünk, meg a kunyhó, meg a szauna és a cider

a tegnap felmerült probléma ma orvoslásra került, az anyázós levelemre írtak egy kedveskedő választ, hogy ne fossak, béke van, és hogy sok szeretettel várnak jövő héten Dublinba (meghiszem azt) blablabla. ájdí pépörvörk pipa.

tegnap éjjel pedig felmerült egy olyan opció az egy hetes "szünetem" eltöltésére, hogy akkor foglalnak nekem repjegyet, meg buszt, meg toronyórát lánccal csak menjek már el Londonba egy pár napra, légyszi légyszi. hááát, na jó :)

kicsit ugyan vannak fenntartásaim (az anyagiak miatt), de egyébként majd kiugrottam a bőrömből, hogy hééé, szóval ha minden jól megy akkor jövő héten London, aztán Dublin, hétvégén vissza Pozsony, majd egy héttel később ki Kerrybe majd onnan megint Londonba. mozgalmas napoknak nézek elébe. lájk it.

btw, ha vkinek van ötlete szoba-/lakásbérlést illetően, please let me inform, mert úgy tűnik, hogy hiába küldök emaileket orrba-szájba, válasz sehonnan nem jön. ugye nem az az egyetlen opció, hogy telefonáljam végig az összes felmerülő címet?...

ma végre valahára írt a bs*, hogy pontosan mikor lesz a bvisit, mit vigyünk magunkkal, ha kell info/lakás stb, akkor szóljunk. már majdnem megörültem, de amikor újra elolvastam, h ugyanazokat a szaros papírokat kell beszerezni és kitölteni megint (!!!), amik már réges-rég Dublinban csücsülnek arra várva, h vki postázza a bázisra, na akkor kicsit agyfaszt kaptam. most vagy én értettem félre vmit, vagy tényleg minden szart magunknak kell elintézni, ha nem akarunk pofára esést?

nyilván a helyes válasz az igen, csak ettől a dilettantizmustól falnak szaladok.

*base supervisor

végre péntek, ettem egy jót, kimostam a ruháimat, megjött és lehet délig aludni. lájk. jah, és itt alant egy remek példa arra, milyenek a csoport-/lakótársak. nem unatkozunk, na.

egyetlen ember van a bolygón, akit utálok. na, ma ráakadtam a blogjára, és megdöbbenve tapasztaltam, h egyre inkább próbál úgy kinézni, mint én. félelmetes és szánalmas egyben.

azt meg se említem, h nyilván megint előjött az, h ha az életemet egy palacsintának képzeljük el, akkor ő most azt megint elkezdte megkenni szarral, jó vastagon. hála a jó égnek most ő volt az, akinek az egészet meg kellett ennie. de sajnálom.

lehet h megnyertem a háborút?

a mai nappal a világon mindenhol nagykorúnak számítok. hát ez förtelmes érzés, komolyan.

ennél már csak az rosszabb, h a leendő lakótársam (aki úgy néz ki, mint a 19 éves Mr. Bean) pénteken nyíltan hadat üzent és felajánlotta, h szívesen lenne a pasim, ha nem jönnék ki a barátommal (melyikkel is?...) gyász.

nincs itt már semmi látnivaló, bepakoltam a gönceimet (a kis piros bőröndöt legalább 3x be- majd kirámoltam), megszoktam a gondolatot, hogy az itthon fogalma, mint olyan, teljesen meg fog változni, és cseppet sem aggaszt a tény. egyedül Anutám miatt van bűntudatom, hogy itt hagyom (már megint, mert csak egy hónapot bírtam ki Mo-n, de azt sem egyhuzamban), de szerintem záros határidőn belül jönnek utánam. meg talán más is. valójában nincs, ami ide kötne minket, olyanok vagyunk mint a kiszáradt jerikói rózsa, amit fúj a szél a sivatagban.
szeretnék olyan gazdag lenni, hogy elég legyen magammal vinnem a fogkefémet meg egy váltás bugyit, amire pedig szükségem lenne, beszerezni útközben.
gyűlölök pakolni.

Annalighttól loptam az ötletet, és kerekítek egy kívánságlistát ide vhova az oldalra. mert megérdemlem. és mert hamarosan legális leszek meg teljesen internesönel meg minden, és mert elhúzok, mint a vadlibák, és aki szeret az majd tudja, hogy mivel lehet visszaédesgetni. ez csak a javatokat szolgálja, higgyétek el! :)

már túl vagyok az "elmegyek-hisztin", meg az egyedüllevésen, és ma ütött be a következő: a 21. születésnapomat tök egyedül fogom eltölteni vhol a vakvilágban. hát ez több, mint szánalmas. ha beszélne magyarul és olvasna, akkor N-t megkérném, h tolja oda a seggét nagyon sürgősen, mert szükségállapot van, de hát ez kb esélytelen. valószínűleg épp vmi hüttében fogja tolni a glühweint.

na mindegy.

egy éven belül 2 kapcsolatot is elkúrtam. csak gratulálni tudok magamnak. remélem baszatlan vénlányként fogok megdögleni, megérdemelném.

tegnap óta albérletet keresek, bár a lakótárs személye még tisztázatlan. mint ahogyan a neme és az orientációja is, na nem mintha nyomna a latban.
viszont már felmértem a terepet - nyilván csak virtuálisan -, és már látom, hogy imádni fogom. tenger, meg sok zöld mező, meg hegyek és sziklafalak, nyilván rengeteg eső, de enyhe telek és hűvös nyarak. hmmm.
tetszik az is, hogy eléggé picikék a városok is, például a megyeszékhelyen kb 22 000 ember él, ami mondjuk számomra barátságos lesz (a 2 milliós Bp. meg a 3 ezres Kimito után), szóval majd lehet menni haverkodni a népekkel a pubba, tolni a fish&chipset (még jó, hogy utálom a halat), meg verni az imát a vasárnap reggel 8-as misén.
nyilván nincs az a természetfeletti erő, ami engem egy balos közlekedésben autóba taszíthatna, így az első fizumból (vagy a másodikból) egy bicajt veszek, mondjuk ilyet:

ma már bőszen írtam a mindenféle listákat és előre kétségbe vagyok esve, hogy fogom kirángatni ezt a sok szart motyót első körben a kiképzésre, majd a bázisra. kemény az életem, tudom.
a tegnap beszerzett noti nagyszerűen szuperál, szerelem volt első látásra (és nyilván intuícióból vásárolok, mert olyan vagyok, mint az anyám), és nagyon kis okos, ügyes, meg szép. és mázli, mert így nem kell mellőznöm a netet sem az elkövetkezendő időkben, és nem kell azután nyomozni, hol lehet lopni a wifit. ill. az még csak most jön.
a másik dolog, ami egyre jobban zaklat, hogy most mi lesz velem? mármint az nyilvánvaló, hogy mi fog történni, hova megyek, mit csinálok, és így tovább, de a privát életemet ezzel a húzással eléggé vakvágányra tettem. vagy talán nem, de ez még maradjon az én titkom.
és naná nem fogom otthon a kelengyét hímezni, amíg az emberem 20 méteres sziklákról ugrál, egész évben utazgat, a többibe meg bele se gondolok inkább.
megyek is inkább aludni, de előtte még átszaladok azon a kétezer tíz oldalnyi kódon, amit már legédesebb álmaimból felébresztve is kenni-vágni kéne.

B: mizujs?:)

É: épp azt tanulom, h kell vízen végrehajtott kényszerleszállás után 90 másodpercen belül evakuálni egy boeing 800-ast

ennyi.

szeretnék, de nem tudok róla beszélni.

morzsát és magvakat hintek a szavak elé, mintha madarakat etetnék a téren, de így sem gyűlnek körém, takaros kis mondatokba verődve, hogy ne nekem kelljen megteremtenem őket. azokat a magokat pedig, amiket az úton idefele elszórtam, hogy el ne tévedjek, azt már felcsipegették a felejtés keselyűi. már nem tudom, hogy az a kép, amit az otthonról őrzök az valódi, vagy csak én képzeltem bele a sok szépet és jót, és igazándiból én vagyok a vasorrú bába, egyedül a mézeskalács házban, aki a saját kemencéjében fog ropogósra sülni, mint az újévi malac.

anyám régi álma vált ma valóra. írtak a cégtől hogy írországban lesz a bázisom. fasza :)

azt nem tudom, hogy ez most jó vagy rossz, de az biztos, hogy izgis :)

olyan izgatott vagyok, hogy mindjárt hányok. ha tudom, hogy ilyen simán felvesznek, sokkal korábban elküldöm a CV-met.

így hogy már eltelt másfél hét az új évből, és sikeresen átvergődtem magam a szilveszteren, meg a snbozáson, meg síelésen, meg a 8 órás vonaton hazavánszorgáson meg a satöbbin, itt az ideje hogy kerekítsek ide vmit a tavalyi évről. vagy nem.

minden esetre nosztalgiával és némi keserű szájízzel olvastam, amit anno 2008-ban összehordtam, így talán folytatni kéne a hagyományt.

Január: szerelem dúlás, vizsgázás, faszkilevés és picsogás. szokásos.

Február: belémrugás, hogy fájjon rendesen. beszélgetés a másik kettővel (barátnőknek azóta is rámfelnézés és büszkének levés, amiért ennyi tartás, büszkeség és erkölcsi nagyság levés. bullshit.)  önpusztítás. kibékülés ímmel-ámmal. szülinapozás, jól berúgás, ajándékozás és meglepődés. önmagam meg nem értés. lomtalanítás.

Március: mallnitz, sítábor, részegedés, fincsi. pillangók gyomorban levés, meg enyhe bűntudat. influenza meg ptx. meg sap és pörgés. Dével először táncolás és nagy meglepetés.

Április: tavasz szeretés, hisztisnek levés, kertészkedés. érzések bevallása, de boldognak levés. fincsiországi út tervezés. tojásfestés és töprengés. Dé bejelentés, hogy angliába költözés.

Május: kiskertészlegénynek levés. szüretelés. öcsikémet megműtés, 2 hétig intenzíven fekvés. petri és répi gyártás, Dé szülinapnak levés (továbbá: furcsa, de vele is) boldognak levés. sok új élmény szerzés. vergődés.

Június: ismét vizsgaidősuck, meg midsummer in fincsiország. nem tudni, mit tevés. de pörgés és boldognak érzés.

Július: szerelembe esés, fincsi budapestre jövés. első pár napban balfasznak levés, de utána mindennek rendben menés.

Augusztus: fincsizés, bulizás, utazás, ETP, hajnalban 7 km-t sétálás, horvátországolás, sok-sok first time megélés. fincsiországba költözés. család új kiskedvencévé válás.

Szeptember: fincsiországban levés megszokás, dolgozás, crayfish partyzás, még jóidőnek levés, nem nagyon blogolás.

Október: golfozás, munkahelyi party, cruising ship meg åland, és filmpremier meg helsinki. azon agyalás, hogy nov. 1-jén hazamenés avagy sem.

November: kisebb agyfasznak levés, mert Dnek buta ötlet levés, hogy engem megkeresés. révületbe esés, és vicces dolgoknak levés. N szülinap ünneplés. N filmpremierre menés és iszonyatnagy bulizás (meg bebaszcsizás). hazafelé készülődés nemszeretés.

December: lepattanva érzés, mert bp-re hazamenés, Ntől elköszönés és nagyon szerelmesnek levés, small xmas ünneplés, fincsiországtól meg kiscsaládtól elköszönés. sírás-rívás. hajból 45 cm levágás, nagyon boldognak levés. karácsony ünneplés majd mallnitzra menés. egymásnak nagyon örülés, nagyon szerelmesnek levés, snb-on kevesebb, havon fetrengve több idő töltés, síelés, ivászat, szilveszter, sok új kisbarát megismerés. nem tudás, hogy a jövőben hogy levés.

az életem egy vicc. vagy egy jól megírt, de szar könyv.*

tegnap rámírt egy régi ismerős, és 3 perc után azt éreztem, hogy basszameg, mégis képes vagyok jó döntéseket hozni. mert kurvára idegesítő ez a bugris (még jobban, mint volt), és hiába mondtam el 3 percenként, hogy van valakim és jajdejó és lelépek ebből az országból ASAP, mégsem vette a lapot, és arról nosztalgiázott, hogy milyen jó (lett volna) velem, és kb elhívott randizni. brrr. amúgy meg tudom, hogy geci vagyok, amiért T&T (holott azt mondtam, hogy "jó, majd kereslek", de mindannyian tudjuk, ez mit jelent...), de most légyszi ne.

üldöz a múltam. néha csak a fejemben, de olykor testet is ölt.

*valszeg ezért bőgtem mallnitzról hazafele a szerelem a kolera idején, és ezért nem voltam képes végigolvasni anno a lét elviselhetetlen könnyűségét, mert magamat láttam benne. vagy mert az a kis kurva minden egyes alkalommal máshová tette vissza a könyvjelzőmet. gáz.