2 héttel ezelőtt már elkezdtem bepakolni a táskámat, majd félúton elakadtam. na, tisztelettel jelentem, hogy sehogy nem állok kb. ami csak azért ciki, mert gyakorlatilag holnap reggel megyek haza (hurrá hurrá ^_^), viszont addig még megjárom 3x dublint meg egyszer londont.

miért vagyok ennyire körülményes, ha pakolásról van szó? N. egy éjszaka alatt pakolta be mindazt, ami a fél éves snowboardos ámokfutásához kelleni szokott. én meg 8 napra képtelen vagyok bepakolni. üssetek meg.

amúgy mi ez az őrület most ferihegyen? a security check mindenhol észveszejtő, ez tény, de a 2 óra sorban állás nem normális. (mondjuk aki járt már mondjuk dublinban vagy londonban, az tudja, hogy ott szerencsésnek nevezheted magad, ha fél óra alatt sorra kerülsz, de az esetek döntő többségében hosszabb a várakozási idő. arról nem beszélve, h a hatásfok nem annyira meggyőző, múltkor az egyik utasom 50 cm hosszú és 1 cm vastag kötőtűkkel oktojálta fel magát az egyik londoni járatomra. kicsit meglepve pillázott rám a kislány amikor megkértem, h tegye el őket iziben, mielőtt más is meglátja, mert seperc alatt meg lehet ölni vkit ezekkel, és még csak nagyobb erőfeszítésbe sem telik)