http://hellogiggles.com/dear-ryan-gosling ...életem

(most már bevallhatom, hogy csak azért tudtam végignézni the ides of march-ot - ami egyébként nem egy nagy durranás -, mert azt vártam, mikor lesz pucér...)

tegnap épp azt kezdtem el ecsetelni itt, hogy mennyire boldog vagyok, hogy végre felmondtam (csak nem jutottam a végére), erre ma megnézem a beosztásomat, és azt látom, hogy a szabim utolsó két napját elvették, és helyette dolgoznom kéne... ami nemigen fog menni, mivel márc. 16-án fog lejárni a reptéri D-m... véres pokol, ahogy az angol mondaná.

ma egy banya kiakadt a céges szabályzat egy bizonyos pontján, miszerint a vészkijárathoz előre kell foglalni a jegyet, és hosszas szidalmazással "jutalmazott", pl. a fejemre olvasta, hogy "immorális" vagyok, amiért ennél a cégnél dolgozom és jobban tenném, ha mélyen magamba néznék. nehéz volt visszafojtani a röhögő görcsömet... IB remekül megfogalmazta ezt már előttem: 

imádatom legújabb tárgya Lana Del Rey (mínusz a felpumpált ajkak), imádom a hangját, engem vmiért Beth Gibbonsra emlékeztet egy kis Roisin Murphyvel keresztezve, és mindezt egy kicsit gettósítva. stílusra meg 21. sz-i Bridget Bardot NYC-ből, az egész lényéből árad vmi tragikus szomorúság, sadcore, csaj-hop satöbbi. kurvajó. 

itt meg egy interjú, amiről (számomra) süt a világfájdalom... viszont a capella énekel, és gecijó a hangja.

na megvagyok, még élek, a legutóbbi poszt óta egy évet öregedtem (broáf), és dolgozok, mint az állat. ma épp nem, ezen felbuzdulva elkezdtem szelektálni, mit viszek magammal, és mit nem dubajozni Abu Dhabiba, és a szoba úgy néz ki, mint egy háború sújtotta övezet... mondjuk megnyugtató tény, h a nagyobbik bőröndbe befértek a ruháim, a kisebbikbe a fehérneműket meg a cipőimet próbálom épp betuszkolni, és még van egy, amiben valszeg a táskáim meg a piperék lesznek, de kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e a 60kg-os kereten belül maradni...

a múlt hét másik nagy híre, hogy megvolt a munkahelyi coming out, mmint a felmondással kapcsolatban, előadtam a deputy base supervisornak, hogy helóbeló, és egész jó arc volt. mondjuk nem értem, minek fostam... azért nagy megkönnyebbülés minden esetre. tegnap el is indult a nagy szervezkedés a házban, hogy hol/mikor lesz a búcsúbulink T-vel (ő megkapta a transfert MRS-be), szóval lesz itt még disztroj, hajjajj.

na felraktam az LW-t, mert szerintem tök jó cucc, viszont arra nem gondoltam, én szőke, hogy ehhez kicsit át kell kalapálni a bejegyzéseket (értsd: ha nincs kép az adott posztban, akkor nem jelenik meg semmi... fura, de jogos).
mondjuk jobb dolgom sincs most, hogy holnap utazok haza 10 napra, meg tanulnom kéne kb egymillió dolgot, meg összepakolni a cuccaimat költözésileg, és így tovább.

i'm mindfucked!

na irány palacsintát sütni az embernek...

másoknál is létezik a szomorú és vidám túrós tészta fogalma?! vagy csak én voltam ilyen tudatlan mostanáig?

csak mellékesen jegyzem meg, ha vki nagyon meg akar lepni szülinapom alkalmából, egy ilyen ruha még simán beleférne a bőröndömbe! ;)