nincs itt már semmi látnivaló, bepakoltam a gönceimet (a kis piros bőröndöt legalább 3x be- majd kirámoltam), megszoktam a gondolatot, hogy az itthon fogalma, mint olyan, teljesen meg fog változni, és cseppet sem aggaszt a tény. egyedül Anutám miatt van bűntudatom, hogy itt hagyom (már megint, mert csak egy hónapot bírtam ki Mo-n, de azt sem egyhuzamban), de szerintem záros határidőn belül jönnek utánam. meg talán más is. valójában nincs, ami ide kötne minket, olyanok vagyunk mint a kiszáradt jerikói rózsa, amit fúj a szél a sivatagban.
szeretnék olyan gazdag lenni, hogy elég legyen magammal vinnem a fogkefémet meg egy váltás bugyit, amire pedig szükségem lenne, beszerezni útközben.
gyűlölök pakolni.