az életem egy vicc. vagy egy jól megírt, de szar könyv.*

tegnap rámírt egy régi ismerős, és 3 perc után azt éreztem, hogy basszameg, mégis képes vagyok jó döntéseket hozni. mert kurvára idegesítő ez a bugris (még jobban, mint volt), és hiába mondtam el 3 percenként, hogy van valakim és jajdejó és lelépek ebből az országból ASAP, mégsem vette a lapot, és arról nosztalgiázott, hogy milyen jó (lett volna) velem, és kb elhívott randizni. brrr. amúgy meg tudom, hogy geci vagyok, amiért T&T (holott azt mondtam, hogy "jó, majd kereslek", de mindannyian tudjuk, ez mit jelent...), de most légyszi ne.

üldöz a múltam. néha csak a fejemben, de olykor testet is ölt.

*valszeg ezért bőgtem mallnitzról hazafele a szerelem a kolera idején, és ezért nem voltam képes végigolvasni anno a lét elviselhetetlen könnyűségét, mert magamat láttam benne. vagy mert az a kis kurva minden egyes alkalommal máshová tette vissza a könyvjelzőmet. gáz.