2010. január 30., szombat

nincs itt már semmi látnivaló, bepakoltam a gönceimet (a kis piros bőröndöt legalább 3x be- majd kirámoltam), megszoktam a gondolatot, hogy az itthon fogalma, mint olyan, teljesen meg fog változni, és cseppet sem aggaszt a tény. egyedül Anutám miatt van bűntudatom, hogy itt hagyom (már megint, mert csak egy hónapot bírtam ki Mo-n, de azt sem egyhuzamban), de szerintem záros határidőn belül jönnek utánam. meg talán más is. valójában nincs, ami ide kötne minket, olyanok vagyunk mint a kiszáradt jerikói rózsa, amit fúj a szél a sivatagban.
szeretnék olyan gazdag lenni, hogy elég legyen magammal vinnem a fogkefémet meg egy váltás bugyit, amire pedig szükségem lenne, beszerezni útközben.
gyűlölök pakolni.

2010. január 25., hétfő

Annalighttól loptam az ötletet, és kerekítek egy kívánságlistát ide vhova az oldalra. mert megérdemlem. és mert hamarosan legális leszek meg teljesen internesönel meg minden, és mert elhúzok, mint a vadlibák, és aki szeret az majd tudja, hogy mivel lehet visszaédesgetni. ez csak a javatokat szolgálja, higgyétek el! :)
már túl vagyok az "elmegyek-hisztin", meg az egyedüllevésen, és ma ütött be a következő: a 21. születésnapomat tök egyedül fogom eltölteni vhol a vakvilágban. hát ez több, mint szánalmas. ha beszélne magyarul és olvasna, akkor N-t megkérném, h tolja oda a seggét nagyon sürgősen, mert szükségállapot van, de hát ez kb esélytelen. valószínűleg épp vmi hüttében fogja tolni a glühweint.
na mindegy.

2010. január 24., vasárnap

egy éven belül 2 kapcsolatot is elkúrtam. csak gratulálni tudok magamnak. remélem baszatlan vénlányként fogok megdögleni, megérdemelném.

2010. január 23., szombat

tegnap óta albérletet keresek, bár a lakótárs személye még tisztázatlan. mint ahogyan a neme és az orientációja is, na nem mintha nyomna a latban.
viszont már felmértem a terepet - nyilván csak virtuálisan -, és már látom, hogy imádni fogom. tenger, meg sok zöld mező, meg hegyek és sziklafalak, nyilván rengeteg eső, de enyhe telek és hűvös nyarak. hmmm.
tetszik az is, hogy eléggé picikék a városok is, például a megyeszékhelyen kb 22 000 ember él, ami mondjuk számomra barátságos lesz (a 2 milliós Bp. meg a 3 ezres Kimito után), szóval majd lehet menni haverkodni a népekkel a pubba, tolni a fish&chipset (még jó, hogy utálom a halat), meg verni az imát a vasárnap reggel 8-as misén.
nyilván nincs az a természetfeletti erő, ami engem egy balos közlekedésben autóba taszíthatna, így az első fizumból (vagy a másodikból) egy bicajt veszek, mondjuk ilyet:



ma már bőszen írtam a mindenféle listákat és előre kétségbe vagyok esve, hogy fogom kirángatni ezt a sok szart motyót első körben a kiképzésre, majd a bázisra. kemény az életem, tudom.
a tegnap beszerzett noti nagyszerűen szuperál, szerelem volt első látásra (és nyilván intuícióból vásárolok, mert olyan vagyok, mint az anyám), és nagyon kis okos, ügyes, meg szép. és mázli, mert így nem kell mellőznöm a netet sem az elkövetkezendő időkben, és nem kell azután nyomozni, hol lehet lopni a wifit. ill. az még csak most jön.
a másik dolog, ami egyre jobban zaklat, hogy most mi lesz velem? mármint az nyilvánvaló, hogy mi fog történni, hova megyek, mit csinálok, és így tovább, de a privát életemet ezzel a húzással eléggé vakvágányra tettem. vagy talán nem, de ez még maradjon az én titkom.
és naná nem fogom otthon a kelengyét hímezni, amíg az emberem 20 méteres sziklákról ugrál, egész évben utazgat, a többibe meg bele se gondolok inkább.
megyek is inkább aludni, de előtte még átszaladok azon a kétezer tíz oldalnyi kódon, amit már legédesebb álmaimból felébresztve is kenni-vágni kéne.

2010. január 19., kedd

B: mizujs?:)

É: épp azt tanulom, h kell vízen végrehajtott kényszerleszállás után 90 másodpercen belül evakuálni egy boeing 800-ast

ennyi.

2010. január 17., vasárnap

szeretnék, de nem tudok róla beszélni.

morzsát és magvakat hintek a szavak elé, mintha madarakat etetnék a téren, de így sem gyűlnek körém, takaros kis mondatokba verődve, hogy ne nekem kelljen megteremtenem őket. azokat a magokat pedig, amiket az úton idefele elszórtam, hogy el ne tévedjek, azt már felcsipegették a felejtés keselyűi. már nem tudom, hogy az a kép, amit az otthonról őrzök az valódi, vagy csak én képzeltem bele a sok szépet és jót, és igazándiból én vagyok a vasorrú bába, egyedül a mézeskalács házban, aki a saját kemencéjében fog ropogósra sülni, mint az újévi malac.

2010. január 15., péntek

anyám régi álma vált ma valóra. írtak a cégtől hogy írországban lesz a bázisom. fasza :)

2010. január 11., hétfő

azt nem tudom, hogy ez most jó vagy rossz, de az biztos, hogy izgis :)
olyan izgatott vagyok, hogy mindjárt hányok. ha tudom, hogy ilyen simán felvesznek, sokkal korábban elküldöm a CV-met.

2010. január 10., vasárnap

így hogy már eltelt másfél hét az új évből, és sikeresen átvergődtem magam a szilveszteren, meg a snbozáson, meg síelésen, meg a 8 órás vonaton hazavánszorgáson meg a satöbbin, itt az ideje hogy kerekítsek ide vmit a tavalyi évről. vagy nem.

minden esetre nosztalgiával és némi keserű szájízzel olvastam, amit anno 2008-ban összehordtam, így talán folytatni kéne a hagyományt.

Január: szerelem dúlás, vizsgázás, faszkilevés és picsogás. szokásos.

Február: belémrugás, hogy fájjon rendesen. beszélgetés a másik kettővel (barátnőknek azóta is rámfelnézés és büszkének levés, amiért ennyi tartás, büszkeség és erkölcsi nagyság levés. bullshit.)  önpusztítás. kibékülés ímmel-ámmal. szülinapozás, jól berúgás, ajándékozás és meglepődés. önmagam meg nem értés. lomtalanítás.

Március: mallnitz, sítábor, részegedés, fincsi. pillangók gyomorban levés, meg enyhe bűntudat. influenza meg ptx. meg sap és pörgés. Dével először táncolás és nagy meglepetés.

Április: tavasz szeretés, hisztisnek levés, kertészkedés. érzések bevallása, de boldognak levés. fincsiországi út tervezés. tojásfestés és töprengés. Dé bejelentés, hogy angliába költözés.

Május: kiskertészlegénynek levés. szüretelés. öcsikémet megműtés, 2 hétig intenzíven fekvés. petri és répi gyártás, Dé szülinapnak levés (továbbá: furcsa, de vele is) boldognak levés. sok új élmény szerzés. vergődés.

Június: ismét vizsgaidősuck, meg midsummer in fincsiország. nem tudni, mit tevés. de pörgés és boldognak érzés.

Július: szerelembe esés, fincsi budapestre jövés. első pár napban balfasznak levés, de utána mindennek rendben menés.

Augusztus: fincsizés, bulizás, utazás, ETP, hajnalban 7 km-t sétálás, horvátországolás, sok-sok first time megélés. fincsiországba költözés. család új kiskedvencévé válás.

Szeptember: fincsiországban levés megszokás, dolgozás, crayfish partyzás, még jóidőnek levés, nem nagyon blogolás.

Október: golfozás, munkahelyi party, cruising ship meg åland, és filmpremier meg helsinki. azon agyalás, hogy nov. 1-jén hazamenés avagy sem.

November: kisebb agyfasznak levés, mert Dnek buta ötlet levés, hogy engem megkeresés. révületbe esés, és vicces dolgoknak levés. N szülinap ünneplés. N filmpremierre menés és iszonyatnagy bulizás (meg bebaszcsizás). hazafelé készülődés nemszeretés.

December: lepattanva érzés, mert bp-re hazamenés, Ntől elköszönés és nagyon szerelmesnek levés, small xmas ünneplés, fincsiországtól meg kiscsaládtól elköszönés. sírás-rívás. hajból 45 cm levágás, nagyon boldognak levés. karácsony ünneplés majd mallnitzra menés. egymásnak nagyon örülés, nagyon szerelmesnek levés, snb-on kevesebb, havon fetrengve több idő töltés, síelés, ivászat, szilveszter, sok új kisbarát megismerés. nem tudás, hogy a jövőben hogy levés.

az életem egy vicc. vagy egy jól megírt, de szar könyv.*

tegnap rámírt egy régi ismerős, és 3 perc után azt éreztem, hogy basszameg, mégis képes vagyok jó döntéseket hozni. mert kurvára idegesítő ez a bugris (még jobban, mint volt), és hiába mondtam el 3 percenként, hogy van valakim és jajdejó és lelépek ebből az országból ASAP, mégsem vette a lapot, és arról nosztalgiázott, hogy milyen jó (lett volna) velem, és kb elhívott randizni. brrr. amúgy meg tudom, hogy geci vagyok, amiért T&T (holott azt mondtam, hogy "jó, majd kereslek", de mindannyian tudjuk, ez mit jelent...), de most légyszi ne.

üldöz a múltam. néha csak a fejemben, de olykor testet is ölt.

*valszeg ezért bőgtem mallnitzról hazafele a szerelem a kolera idején, és ezért nem voltam képes végigolvasni anno a lét elviselhetetlen könnyűségét, mert magamat láttam benne. vagy mert az a kis kurva minden egyes alkalommal máshová tette vissza a könyvjelzőmet. gáz.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...