tegnap volt a nap, amire tavaly június 15. óta vártam. meg amire a cé kategóriások is régóta vártak. igen, ez a nagy guberálás lomtalanítás szent napja. végre sikerült kibaszni azt az istentelen mennyiségű kacatot, amit a kedves előző lakó (aki amúgy most a szomszédom) volt szíves ittfelejteni:

• egy komplett sarok kanapé (+2 buzinagy ágynemű tartó, 6 db díszpárna)
• egy alsó konyhaszekrény
• egy tömörfa ajtó
• rengeteg üres kartondoboz (amit - természetesen - basztak legalább széthajtogatni)
• pár doboznyi férfiruha
• konyhai kütyük (teafőző, lábasok, fedők stb)

mindezt cca 2,5-3 négyzetméteren, 2 méter magasan egymásra pakolva. a legfurcsább azonban az a rengeteg fény, ami a konyhát betölti. imádom. és már azt tervezgetem, milyen növénykékkel fogom telepakolni az üres téglafalat, meg a korlátot. 

na pont ilyen színű hajat akar az évika

hétfőn az utolsó órámról kissé* késtem mert elpofáztam az időt, na. próbáltam láthatatlanná válni, de valahogy nem ment egy óriási táskával meg egy másik óriási (sídzsekit rejtő) papírzacskóval a kezemben. természetesen a vadbarmok mindig a padsorok szélén ülnek, hogy a későn érkezőknek még kellemetlenebb legyen a besunnyogás - ami mondjuk egy 20 férőhelyes teremben amúgy is cikis. mivel a legközelebbi hely egy raszta srác mellett volt, így levetődtem mellé.

és most itt közbeszúrnék egy kis kitérőt. mivel a ribanc is raszta - akitől amúgy rosszul vagyok, mint egy tályogos keléstől -, így ez az undorom átragadt a többi "fajtársára" is, nemre/korra való tekintet nélkül. korábban nem volt nekem semmi bajom velük, de ugye az asszociációk...

a srác** (a frizurájától eltekintve) nem is lenne rossz pasi, emellett hatból négy órám közös vele, tehát eléggé gyakran látom. viszont mikor hétfőn lezuttyantam mellé, kb fél pillanaton belül megcsapott vmi szag - ami szerintem csak egyetlen helyről származhatott... (nyilván a hajából, evidens)

na mindegy. ma reggel (egy másik órán) kicsit késve érkezett, és csak én voltam olyan kurvajóarc, h. nem a sor legszélére ültem le***, na meg gondolom nem is akart a terem legvégébe menni, így tőlem 2 széknyire ült le. és ott is éreztem :'( nagyon undíííí...

oké, még ezen is túllendültem - valahogy. de ma délután a szintén közös óránkon egyszer csak érzem, hogy néz vki. és ő volt. komolyan kezdem szarul érezni magam. :S

na igen, ilyen vérlázítóan izgalmas dolgok történnek velem. és most megyek és vízbe fojtom magam lezuhanyzok és alszok, mert már tényleg száni.

* 20 percet

** aki Dé szerint "tipikus dzsuvaraszta"

*** megjegyezném, h. egy nagy (kb 150-200 férőhelyes) előadóban voltunk max. 15-en

mikor egyedül vagyok itthon, csak vergődni tudok. (bár a mostani nyomott hangulatomnak valószínűleg az az oka, hogy nemigen aludtam az elmúlt pár napban, meg az egyetemen is leszívták az agyamat...) ez és ez jutott eszembe, végignézve magamon, meg a picsogásomon.

szánalmas. mármint amit művelek. tisztára, mint egy hülye liba.

a mai nap is "fantasztikus" volt. mondtam már, hogy mennyire utálom az emberi ostobaságot és a bürokráciát? nagyon. na mindegy, legalább már van időpontom UH-ra.

viszont eléggé vicces, hogy az egyetemen megismert egyik barátnőmmel ma arról fecserésztünk, mit kéne sütni-főzni, meg hogy micsoda kalandok történnek a konyhában, valamint hogy micsoda fájdalmakat okos két tojás felverése, huhú. na jó, azért Ágival nem lehet egy lapon említeni engem, már csak azért sem, mert ő az egyetem mellett csinálja a cukrász sulit, hogy évek múlva majd átvehesse a családi bizniszt. Ágiapunak ugyanis van egy cukrászdája. nem is akármilyen. én ugyan még nem voltam náluk, viszont ma is volt szerencsém a különböző (pl. narancsos, ánizsos, diós stb) ízesítésű madeleine-jeiket megkóstolni. meglehetősen szeretem a hasamat, na meg a sütiket, de ilyen finomat már régen ettem. valószínűleg akkor, amikor Ági lakásavatóján voltam.

ezen felbuzdulva* döntöttem úgy, hogy a mai "vacsora" (és esélyes, hogy a holnapi reggeli és ebéd is) guba legyen. mivel a mákot amúgy sem szeretem, meg nem is volt kedvem a közértbe szaladgálni, így az otthon lévő maradék mogyoróból és dióból csináltam. eléggé minimál lett, már ami az összetevőket illeti, de nagyon fincsi. itt van az eredeti recept, és íme az én (lustább) változatom:

• 2 szottyadt kifli
• kb 10 dkg mogyoró és dió, darálva
• 5 ek kristálycukor (szerintem még ez is túl sok volt)
• 2 tojás
• vanília (aroma)
• fél liter tej (ill. egy icipicivel több)
• vaj + zsemlemorzsa az edény aljára

az eredmény a mellékelt ábrán látható. kicsit bizarr a külseje (na igen, néha még az én kezem is kevés 2 tojás felveréséhez :D), de ízre nem lett rossz.

*na meg a két száraz kifli miatt

szeretem, hogy összebújva alszunk el: Te a nagykifli, én a kicsi. szeretem, amikor egy rossz álomból ébredve ott fekszel mellettem, és megnyugtatsz. szeretek arra kelni délben, hogy mosolyogsz rám a takaród mögé bújva. szeretem hallgatni a szuszogásod. szeretem, mikor lemész a konyhába és az illatod ott marad velem a párnán. szeretem, hogy bármikor meg tudsz nevettetni. szeretem, hogy segítesz nekem. szeretem, mikor post-iten üzenetet hagysz, amit csak napok múlva találok meg ugyan, de ugyanúgy kacagok rajta. szeretem, ahogyan tervezgeted, mit hogyan fogunk csinálni később. szeretem, ahogy közösen egyre inkább otthonná varázsoljuk a lakást. szeretem, hogy magadénak is érzed, és szeretsz itt lenni. szeretem azt a nyugalmat, amit csak melletted érzek.

komolyan nem értem már magamat sem...

tegnap este Dé elkészült a szülinapi pirosízű-szörp-elfedő-post-it-nyuszival (210 db post-it, 122x142 cm), ami a galérián van, szemben a lépcsővel. (a kép eléggé ratyi lett, ezért elnézést, féligmeddig a korláton kilógva, derengő lámpafénynél készült, majd tolok fel jobbat, ha lesz energiám) kicsit macerás volt, sosenem csináltunk még ilyet, de lassacskán rájöttünk a csínjára. Dé totál rákattant erre a post-it artisztkodásra, már azon kattog, h. a földszinten lévő, cca 2x4,5 méteres falfelületet mivel borítsa be. mert ugye nem adja ki a keze közül a munkát, most is az én feladatom mindössze annyi volt, h. úgy válasszam szét a post-iteket, h. ne legyenek pöndik. szóval most minta keresés van ezerrel. (én vmi ilyesmire gondoltam, de valszeg hozzámvágná azt a 14000 post-itet, amiből készült :D) 

Nyusziszörp üzenete:
19.08kor jöttem el a könyvtárból
Nyusziszörp üzenete:
döbbenet, h. ennyi ideig kibírtam*
alice in wonderland. üzenete:
felvarrhatsz egy magasabb rangjelzést a nemlétező tarisznyádra

*fél 3 óta ott dekkoltam

ma le lett tesztelve a vadiúj nega scanner. csodálatos.

ma többízben beszélgettünk. teljesen labilis, ami engem minket illet. tudom, h. már milliószor megbeszéltük. tudom, mi az álláspontja. tudom, h. ennek ellenére mégis (mindig) visszajön hozzám. utána meg azt hajtogatja*, h. nem kellett volna, de nyilván nem bánta meg, sőt. komolyan nem értem, miért vergődik, amikor működik, kívánja, és basszameg, de** még jó is... ez hülye. ez kevésbé csodálatos.

* na jó, csak kétszer tett rá célzást

** szeret

ez a pasi teljesen lökött. szülinapomra pedig azt a két ajándékot kaptam Tőle, amire a leginkább vágytam. imádom, a fene essen bele.

kurva részeg vagyok. kurva szerelemes. na meg kibaszott öreg. és kibaszottul nem tudom túltenni magamat ezeken. és kibaszottul rondán beszélek.

és kibaszott boldog születésnapot nekem.

na most jött el az a pillanat, amikor ki tudnék futni a világból.

nyarat akarok. napsütést. meg sörözést a folyóparton. és persze a digitális kamerámat (vagy egy nega scannert szülinapra, szevasztok), mert már elvonási tüneteim vannak.

ez meg ilyen májszpészes.

vége a picsogásnak (egy időre). ma reggel boldogan ébredtem. hihetetlen, de igaz. nem fájt semmim, csiripeltek a madarak közmetikus csajok a gangon, örö é bódottág vót. erre mit találtam? leestem a székről, konkrétan...

no de no de, most jöjjön egy kis takarítósdi, mert Kittike ki fog szaladni pestfaluból, ha meglátja, h. micsoda porcica tenyészet van nálam.

azért nem írok napok óta, mert már engem is idegesít a nyekergésem. de(!) ezt már nem bírom megállni szó nélkül. megbeszéltünk mindent Dé-vel, jól vagyok, mondhatni minden rendben - a helyzethez képest -, sőt, az önérzetemet is helyrepakolta. viszont ma - mikor a TO-ról jöttem kifele - pont azon morfondíroztam, h. ha most szembejönne a ribanc, meg bírnám ütni, mert egyszerűen kinyílik a bicska a zsebemben már a nevének hallatán is.

két lépést kellett csak megtennem, és pont szembetalálkoztam vele. jött fel a lépcsőn (ökölbe szorult a kezem), tudtam, h. észrevett, de nem mert rámnézni, mire én egy "szevasz, te paraszt, b*zmeg"-et dobtam felé. és a döbbenet az, h. alázatosan (fejlehajtva) visszaköszönt mormolt egy sziát.

némi magyarázattal tartozom. nem vagyok ennyire büdös bunkó (na jó, de ), de olyan szinten meggyűlöltem azt a szukát, h. egyszerűen görcsbe rándul a gyomrom, ha meglátom. na meg ugye mégsem fogom feláldozni a vadiúj tűsarkúmat csak azért, h. megtéphessem. így is nagy elégtétel volt, h. a hétvégén hányás-színűre festette a haját, szarbarna szőrös jeti-csizmában jár na meg amúgy is csak egy suttyó tarisznyás bölcsész...

vajon Dé mit szeretett benne? hogy nem a szépségét v. az ágyban nyújtott teljesítményét az biztos, mivel ezek közül egyikkel sem rendelkezik (bezzegén *szemforgat*).

kihúzta a gyufát, na.

agresszív kismalac üzemmódban vagyok.

hasméret-dolgohoz lazán kapcsolódik a vergődésem. "harmadnapja nem eszek, se sokat, se keveset", de leginkább semmit*, és már több, mint 4 kg mínusz. fasza. ma este már zúgott a fülem és elsötétült a világ, amikor sikerült nem elájulni és lefejelni a mosdókagylót.

ezek után úgy döntöttem, h. inkább hányok, mintsem elájuljak, így az egyetlen ehető dolgot benyomtam, ami a hűtőben volt: zöldborsó bébirépával**. a dobozon lévő kis cipzárat fél lépésből sikerült letépni, ofkorsz.

ostoba picsa vagyok-e...***

*nyugtatón, bagón meg szeszen kívül

**biztosra megyek, h. legyen répa a visszaköszönő gyomortartalmamban

***igen

a nagy önmarcangolásban semmittevésben végigpörgettem, mi mindent sikerült bevinni a kis testembe az elmúlt (nemegészen) 72 órában.

hétfő:

• reggeli: Kollath-reggeli (3 ek frissen őrölt biobúza, fél ek méz, fél zöldalma-kockázva, 1 ek szárított ananász és mangó keveréke)
• kávé: legalább 3 (csokis Senseo)
• tea: összesen kb. 1 liter (mindenféle gaz: kamilla, csalán stb)
• cigaretta: 1 szál, 2 hét kihagyás után (márkát illetően n.a., a taxisofőrtől kértem, mert síkideg voltam)

este aztán hányás/hasmenés az idegtől

kedd:

• reggeli: 1 szem Valeriana
• vacsora: fél üveg Törley Charmant Rouge édes vörös pezsgő
• cigaretta: 2 szál (márkát újfent nem tudom, Zsófi barátném az illetékes)

szerda:

• reggeli: 1 szem Valeriana, 1 (az utolsó) szál Djarum Black
• ebéd: egy melange, majd 2 dl rostos őszilé
• cigaretta: (legalább) 5 szál arany Marlboro, 2 szál Marlboro Flavor Plus
• vacsora: 1 szem Valeriana

valószínűleg a mai napra vonatkozó adatok módosulni fognak, mert B. elhívott este Rewind-ra, h. ne sírdogálva, egyedül töltsem az estét...

"Oh mon amour, mon cœur est lourd
Je compte les heures, je compte les jours
Je voudrais te dessiner dans un désert
Le désert de mon cœur"

"This is not a love song, this is not a film. Ez nem rendezés, nincs elképzelés, nincs mit élvezni a filmen. Nem érdekel hogy van egy kedvenc számod, nyomasd egész nap a lejátszódba, ülj le, és írj egy rendes történetet, tanulj meg rendezni, és vágni. De lehet hogy itt az ideje......hogy szakot válts.:("

idézet egy kedves megjegyzésből, amit most kaptam. úgy látom, itt az ideje, h. mindenki belém rúgjon. tegnap még a zsaruk is jártak nálam, bár a két fiatal pasi rendes volt (meg amúgy is zokogtam, mikor ajtót nyitottam).

fizikai fájdalmat érzek.

és már megint picsogok olyan dolgokról, amit mindenki leszar...

tegnap este összetört a pöttyös bögre, eltűnt a rózsaszín köd, és csak a fájdalom, meg kisírt szemek maradtak utána. utálok szerelmes lenni.