2009. február 22., vasárnap

szeretem, hogy összebújva alszunk el: Te a nagykifli, én a kicsi. szeretem, amikor egy rossz álomból ébredve ott fekszel mellettem, és megnyugtatsz. szeretek arra kelni délben, hogy mosolyogsz rám a takaród mögé bújva. szeretem hallgatni a szuszogásod. szeretem, mikor lemész a konyhába és az illatod ott marad velem a párnán. szeretem, hogy bármikor meg tudsz nevettetni. szeretem, hogy segítesz nekem. szeretem, mikor post-iten üzenetet hagysz, amit csak napok múlva találok meg ugyan, de ugyanúgy kacagok rajta. szeretem, ahogyan tervezgeted, mit hogyan fogunk csinálni később. szeretem, ahogy közösen egyre inkább otthonná varázsoljuk a lakást. szeretem, hogy magadénak is érzed, és szeretsz itt lenni. szeretem azt a nyugalmat, amit csak melletted érzek.

komolyan nem értem már magamat sem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...