karácsonyi hangulat?! azmegmi? nagy lófasz van csak itt, meg harminc fok és verőfényes napsütés. idén teljesen átmentem grincsbe. kariajit is csak 2 embernek vettem, mert cukik és megérdemlik, de a családom cirka 5000 km-re van tőlem most. nyeh.

ráadásul a világ sem ért véget 21-én, pedig én úgy drukkoltam. cserébe az embernek tele lett velem a fasza, és ki akar hajítani. ajvé. na bumm.

azért jóság az élet, talicskával tolom haza a zsét és a világ legmenőbb helyein szürcsölöm a koktélokat, de uncsi egyedül, na. (azért nem kell sajnálni, én se sajnálnám magamat)

próbálom átoktojálni a képeket a telefonomról, és akkor esz nagy évvégi képmutogatós post. addig meg mindenki zabálja halálra magát bejglivel helyettem is, én megyek és tolok még egy G&T-t.

na itt vagyok ragyogok újfent! csak a szokásos munka-layover-szabadnap háromszögben pörgök, szóval már azt sem tudom lassan, milyen napszak/évszak van, mivel az elmúlt két hétben láttam tavaszt (Sydney), nyarat (AD, Bangkok), őszt (Dublin, Manchester) és holnap/ma este megyek a télbe (Seoul). nem panaszkodhatok, na. tudom, hogy ezért járna egy szájbarúgás, de kibaszott jó sorom van, hé!

a csudás galaktikus telefonommal továbbra is dúl a láv, és igazándiból azon gondolkoztam, h felfoghatatlan, hogy ilyen sokáig kimaradtam ebből az egész mizériából. mondjuk a BB is az "okostelefon"* kategóriába sorolódik, de azért nem veszi fel a versenyt egy S3-mal. kövezzetek meg, ha hülyeségeket írok, de ezt az alapján írom, amire én használom a telefonomat.

itt van például a millióegy app, amikre az ember nagyon rá tud gyorsulni. engem is utolért a tumbli meg az insta, és visszatértem régi szerelmemhez, a trippe twitterhez. kurvajó, na!

azt nem tudom csak eldönteni, h mi legyen a személyes képeimmel, amiket az utazgatás során lövök. nagyon szeretném megosztani őket, mert tudom, h van, akit érdekel, viszont nem akarok olyan végletekbe esni, mint egyik-másik ismerős/kolléga, akik még azt is lefényképezik, x hotelben milyen a klotyópapír...

na, ezen rágódok még egy kicsit, aztán a Zinternet nyakába zúdítom a cuccot. holnap meg irány "the good korea", lesz itt gangnam style meg faszom, ládaszámra! és 52 órás layover!!44!!néééégy 

ja, és hamarost hazatérek az anyaföldre (!!!), nagy valószínűséggel 3 év után újra tartok egy olyan házibulit, amiről a szomszédok rémmeséket mondanak azóta is, és pár ismerősöm azóta kerüli az alkoholt...

*ezt de gyűlölöm, kibaszottul modoros

Egy kettő három... be van egyáltalán kapcsolva ez az izé?! Höhö de humoros vagyok...
Na megvan az új szipi-szupi telefonom, csodálatos pirosságos galaktikus meg ami kell, le se bírok szakadni róla az elmúlt 48 órában... majd elválik meddig tart a gerjdelem, de a BB-vel kitartott egy jó ideig. Már fel is telepítettem egy nagy csomó szart, kezdve a jó öreg FB, tripper, vaccapp alkalmazásokkal, meg egy taliga játék is felkerült, sőt blogger ill. tumbli és instagram is jött, mert hát nem igazi hipszter így az ember lánya, érted. Amúgy jól tolja a szöveg predikciót is, a magyar verzió még a szlenget is jól kezeli (ha olyanja van).
Öhm asszem ennyi mára, a múltkor volt vmi nagyon fontos közölni valóm, de annyiban maradt. Na majd legközelebb.
És megpróbálom kicsit gatyába szedni magam meg a blogot is.

már sokszor gondolkoztam azon, hogy tök jó lenne pilótának lenni... tudom, gáz. na mindegy, ma végre a tettek mezejére léptem, és kigugliztam pár céget, viszont eléggé esélytelen, hogy ebből lesz vmi.

tudtátok, hogy pl. BA-nél le kell rakni egy 84.000 GBP-os "kauciót", amit ugyan hét év alatt szépen visszacsorgatnak a számládra, de hát basszameg, ez iszonyat sok pénz! segítek, cirka 30 milla HUF-ban. elmennek ezek a picsába. ennyiből inkább veszek egy krokodilbőr Birkint. (nem)

másfelől az első évben gyak. a másfélszeresét megkeresi az ember. ha kap munkát. helóka.

inkább maradok annál a fánál, amit kaptam, hö hö...

ma mikor bejelentkeztem a bloggerbe, kicsit elszégyelltem magam, mert július óta nem írtam semmit, és úgy rémlik, mástól se nagyon olvastam semmit. gyász. azt se tudom már, mi volt júliusban, szóval csalok egy kicsit, és meg nézem a beosztásomat...

na aszongya, legutóbb arról panaszkodtam, h 4 Bangkok járatot csinálok júliusban, meg Dhaka, meg hasonlók. ami azt illeti, idén többször jártam Bangkokban, mint otthon, Magyarországon. amúgy jó járat, általában tele van cuki német/brit/belga turistákkal (jó esetben), maga a város menő, olcsó, iszonyat meleg van és olyan magas a páratartalom, hogy általában úgy nézek ki, mintha nyakon öntöttek volna egy vödör vízzel. érdemes elmenni bulizni Silom Soi 2-be (ami amúgy a meleg "városrész"), tele van ladyboyokkal, meg pingpong show-val (hála a jó égnek ez utóbbihoz még nem volt szerencsém), jó a kaja, és nagyon jó cuccokat lehet kapni az MBK-ben, ami egy hatalmas bevásárló központ, és ahogy elnéztem, tematikusan berendezkedtek a fake cuccok árusítására. általában elég jó a minőségük, szóval aki bírja a tömeget, az alkudozást és a keresgélést, annak érdemes ellátogatnia ide. utána pedig érdemes elmenni egy min. másfél-két órás masszázsra, ami inkább passzív jóga, de hatásos.

Dhaka ezzel ellentétben az egyik legfurább élményem. maga a járat 5 óra csupán, viszont engem lélektanilag és fizikailag is tönkretesznek ezek az emberek. úgy kell elképzelni, mint egy állatkertet, csak ez 10 km magasan van, és 412 ember (+ személyzet) van összezárva, akik 99%-ban segédmunkások. ezzel nem is lenne baj, de szegénykéimnek soha nem adatott meg az, ami nekünk normális, és elvárt a nyugati társadalmakban; az angol nyelvtudásuk a "sister sister" és/vagy "water water"-re terjed ki, hihetetlenül türelmetlenek és követelőzőek, ráadásul fogalmuk sincs, hogy kell használni az illemhelyet. (ez de modorosra sikeredett) és itt nem túlzok, láttam már olyat, hogy valaki a vécédeszka tetejére kullantott, a többi meg persze nem szólna, hogy gáz van... szóval az embernek megvan a hangulata egy ilyen kéjutazás után. szerencsére egy nagyon jó hotelban vagyunk elszállásolva, ami viszont a reptérrel kezdődően fogad bennünket, az elképesztő. az emberek tényleg egymás hegyén-hátán élnek, nyomorban, bűzben, szennyben. Dhakában van egy iskola, amit a cég támogat, és el lehet oda látogatni, adományokat vinni, vagy csak egy órát tartani, akinek van hozzá lelki ereje. nagyon megrázó élmény, és az emberben hatalmas bűntudatot ébreszt, viszont a pisszegéssel meg ujj csettintgetéssel akkor is kurvára kihúzzák nálam a gyufát.

ezt követően augusztusban csak London járatokat csináltam, szám szerint hetes darabot, ami az Olimpiával egyidejűleg kicsit rázós volt helyenként, de legalább együtt voltam a kis szerelmemmel, az utasok kulturáltak,  és kerestem egy zsák pénzt vele. tele volt sportolókkal, vagy az ő hozzátartozóikkal, de szégyen szemre akkor se ismerném fel, hogy "híresek", ha a homlokukra lenne írva. ezzel szemben 10 napon belül 2x is találkoztam a "törzsfőnökkel", de próbáltam (meg mindenki más is) meghúzni magam, illedelmesen köszöntem, meg mosolyogtam, mint egy hülye, majd elhúztam a csíkot a gép leghátsó részébe, hogy véletlenül se lássa, ha hülyeséget csinálok.

és most ugye szeptember van, ami egy nagyon jó hónap, mert vége a Ramadamnak, enyhült a hőség (= már csak 40-45 fok van napközben, nem 50+) és jó kis járataim voltak ezidáig. a hónapot egy gyors Manilával kezdtem, ami igazából semmi extra, de legalább nyugalma van az embernek. ja, és a hotel pékségében/kávézójában iszonyat finom házi croissant van, amit szintén házi eper+rózsabors illetve édes narancslekvárral kínálnak.

utána volt egy remek Brüsszel járatom, ahol hihetetlenül jó volt a csapat, ettem fincsi gofrit, meg városnéztünk, és leugrottunk a híres rózsaszín elefántba (aka Delirium), ahol 2000-féle sör közül lehet válogatni. nem hittem volna, hogy ezt mondom, de kókuszos sört inni kókuszdióhéjból inni menő, és finom is!

2 nappal ezelőtt pedig Shanghaiból tértem vissza, ami egy felejthetetlen élmény volt! és itt szeretném kifejezni mélységes csalódottságomat, hogy az ún. "kínaikban" csak gyér minőségű ruhákat/cipőket stb. lehet kapni, pedig a város tele van olyan butikokkal, amikben nagyon jó minőségű dolgokat lehet kapni méltányos áron. arról nem beszélve, hogy otthagytam ugyan egy kisebb vagyont, viszont cserébe a legjobb minőségű koppintott cuccokat hoztam magammal. na mondjuk maga az élmény kicsit olyan volt, mintha egy filmből lett volna. az egyik utasom mondta, hogy tud egy nagyon jó helyet, ő is ott vette az amúgy kurvadrága óráját, menjek el, jól fogok járni. na kiderült, hogy az üzlet az nem egy üzlet. pár ember járkál azon a környéken, akik leszólítják a turistákat (ne feledjük, hogy Kínáról van szó, eléggé egyszerű kiszúrni a kaukázusi embert), majd egy kis utcába kell követni őket, át egy sikátoron, keresztül egy kis boltocskán, fel a padlásra egy rozoga lépcsősoron. egy ponton be voltam szarva veszettül, hogy megerőszakolnak és kirabolnak, kész szerencse, h soha nem járok sehova sok KP-val. de nem így történt. egy kb 8 négyzetméteres lyukban ott volt a divatvilág krémje, táskák, pénztárcák, órák, és így tovább, ha meg egyik sem tetszik, ott van egy rakat katalógus, amik amúgy az eredeti üzletekből származhatnak, vagy legalábbis nagyon úgy tűnik, darabja van vagy 150-200 oldal, tele cuccokkal, onnan lehet csemegézni, és max. fél órán belül valaki eldobja őket a lerakatból. az egész élmény szürreális.

amúgy maga Shanghai eszméletlen, az emberek nagyon divatosak, tele van gecijó faszikkal jó parkok, kávézók, éttermek és klubok vannak, és szeptemberben még simán 25 fok körül van a hőmérséklet, ami ideális. ráadásul a hotel, ahol el vagyunk szállásolva, a legjobb, amit eddig láttam, pedig a többi se kutya.

holnap este pedig irány Kuala Lumpur, ami szintén nagyon izgi lesz, csak azt nem tudom, mit vigyek magammal, lesz-e idő illetve kedv egy-két italhoz vagy közös vacsorához a crew-val.

na, és most folyt. köv., mert tegnap abba kellett hagynom az elmélkedést, mert a szomszédaim átgurultak, egy csomó szesszel, nem vagyok ám én akkora tahó, hogy visszautasítsam őket! :)

a munkán kívül nem sok újság van velem, bár ami azt illeti, a munkám kitölti az életemet szinte teljes mértékben. múltkor pont azon gondolkodtam, milyen hihetetlen nagy szerencsém van, hogy azt csinálom, amit szeretek, egy nagyon menő helyen élek, nagyon menő helyekre járok nagyon menő emberekkel, és cserébe keresek egy zsák pénzt. minden flottul megy.

üröm az örömben, hogy nem egészen vagyok kibékülve magammal mostanában, mivel eléggé kikerekedtem amíg Angliában éltem, viszont eléggé nehezen veszem magam rá, hogy változtassak az életmódomon. azon agyaltam, el kellene mennem egy-két hétre a hegyekbe, mert általában amikor síelni vagyok egy csomót ledobok magamról, és ha megvan a kezdeti lendület, utána könnyebb előre haladni, de hát basszameg, a sivatagban élek! hiába van Dubajban egy elég menő beltéri sípálya, az mégsem az igazi.

na, azt hiszem ennyi bőven elég belőlem mára, ideje kicsit összekapnom magam, bepakolni, még egy délutáni szundi belefér, aztán jöhet KL!

kedves olvasógyerkek, túl vagyok az első hónapon, és mit ne mondjak, imádom! az egészet, úgy ahogy van: a munkát, az embereket, a helyeket, ahova eljutok, mindent. komolyan mondom, ilyen boldog már régen voltam, vagy talán még soha. azért nem habos torta az életem, pár személyes okból adódóan, de úgy érzem, életem egyik legjobb döntése volt, hogy ide jöttem dolgozni.
minden járat egy külön történet, és szerencsémre eddig csak jó arcokkal dolgoztam együtt. az elmúlt pár hétben voltam mindenfelé, az első 3 un. supernumerary járatom BKK, BEY, CDG volt, majd a hónap közepétől már megkaptam a jogsimat, és olyan helyekre utaztam, mint pl. BEY, MNL BRU és MEL. a július eléggé egyoldalúnak ígérkezik, holnap csinálok egy DAC-t, majd 3 nap sby, amin (remélhetőleg) elküldenek vmi jó kis layoverre, majd 4 BKK egymás után. nembaj, majd szanaszét masszíroztatom magam, jobb híján.
annyira random amúgy az életem, rengeteg új emberrel találkozom, új dolgokat próbálok ki minden nap, és egész egyszerűen elképzelni nem tudom, hogy ezt a melót meg lehet unni, vagy ezek után hogy képes vki beülni egy irodába...

most hogy lassan 2 hónapja élek Abu Dhabiban, illő lenne már írnom egy pár sort, nem? ezer bocs meg minden, a szokásos történt, amikor is annyira magával ragad a hév, hogy egész egyszerűen se időm éspervagy energiám nincs, hogy ide ömlesszem a gondolataimat. ráadásul annyira el vagyok szokva az anyanyelven való kommunikálástól, hogy csak hebegek-habogok, és magyartalanul nyilvánulok meg, amikor helyzet van. múltkor például összefutottam 2 magyar csajjal, és olyan hülyének éreztem magam, mert azt sem tudtam, mit akarok mondani.
a tréning iszonyat fárasztó volt, mind mentálisan, mind fizikailag, de túl vagyok rajta, 7 kemény hét. szerencsére jól sikerültek a vizsgáim is, amiből volt egy raklappal, zömében 100%-os teszteket írtam, szóval királyság van. túl vagyok az első supernumeryn (ami kb. a tréning része, gyakorlatilag csak megfigyelési célzattal vagyunk ott, de illő részt venni a munkában), ami ráadásul egy Bangkok járat volt, 24 órás layoverrel, ami kb arra volt elég, h kialudjam magam, egyek egy jót meg shoppingoljak egy kicsit.
ahhoz kicsit fura volt hozzászokni, hogy 24/7 figyelnek, és mindent lejegyeznek az emberről, majd bizonyos időközönként meeting tartanak, és értékelik ezeket. és ez nem csak arra vonatkozik, milyen eredményeket érsz el a vizsgákon, hanem hogy kikkel szocializálódsz a cigiszünetben, kikkel ülsz az ebédszünetben, milyen a megjelenésed stb. annyiból jó, hogy felkészít a későbbiekre, amikor már aktívan dolgozol, járod a világot, mivel itt nagyon komolyan veszik magukat, meg minket is, és csak úgy hivatkoznak ránk, mint a város és a márkanagyköveteire.
amúgy döbbenet, hogy akárhova mész itt, civil ruhában, smink meg minden nélkül is mérföldekről kiszúrják a yetis dolgozókat. ja, és mindenhol van kedvezményünk, amit ki is használunk természetesen! (pl. ladies night = ingyé' szesz egész éjjel)
maga a város nagyon menő, van itt minden, amit akarsz, a szórakozó helyek és az emberek nagyon puccosak, a partik nagyon vadak, és a klíma kb. kibírhatatlan. de szerencsére mindenhol van légkondi! ja és a tenger vize szabályosan meleg, imádom!
a munkatársaim nagyon jó arcok, kb. 120 különböző nemzetiségű ember dolgozik a cégnél, és összesen vagyunk majdnem 10.000-en, de ez a szám folyamatosan növekszik. a lakótársaim is cukik, a csoporttársaim detto, általában a mi lakásunkban vannak a házibulik, amik eddig mindig nagyon jók voltak, és szerencsére nem nagyon szedték atomjaira a kecót.
itt meg egy kevés képanyag (előtte/utána kb.)

itt mint szofisztikált légikisasszony

itt már kevésbé

még élek emberek, minden fasza STOP elképesztő ez a hely, kurva jó idő van, szánsájn end hepinesz STOP időm egy szál se, de hamarosan jelentkezem, eskü STOP

ma reggel elküldték emailben a foglalásomat, instant para. már amit lehetett, azt mindent kihánytam, pedig tegnap este óta semmit nem ettem, szóval el lehet képzelni...
szerencsére este 9kor indul a gépem és helyi idő szerint reggel 7 körül érkezek meg Abu Dhabiba, szóval a pihikézéssel nem lesz gond, bár valószínűleg kérek két felest a leendő kollegináktól, és bealszom, mint egy gyerek.
ma reggel elköszöntem D-től, mert az indulásomig már nem találkozunk, ráadásul nem is fog tudni kijönni velem, mert sajnos dolgozik aznap, és hát a szokásos volt megint: itt pityeregtem, mint egy hülye. inkább nem is mondtam semmit, mert simán tehetne szemrehányást nekem, amiért elköltözök. de hát basszus nem nagyon van más választásom: ha akarok egy normális karriert, akkor ezt a lehetőséget nem szalaszthatom el, és ha fél év múlva lediplomázik, akkor simán jöhet utánam. viszont majd talicskával kell hazatolnia a pénzt, mert kurva nagy kereslet van az olyan mérnökökre, mint amilyen ő is (lesz).
viszont már csak megközelítőleg 55 órám maradt, szóval kurvára össze kell kapnom magam, kimosom a ruháimat, bedobálok mindent, és megpróbálok nem f*sni-hányni, amíg itt vagyok. legjobb az lesz, ha nem is sminkelem ki magam indulás előtt nagyon, pláne ha találkozom/elköszönünk a háziakkal, mert tuti megint bőgni fogok.


na jó, megyek és gatyába rázom magam, mert már vörösre bőgtem a szemeimet.

Ezer bocsánat, hogy már megint eltűntem, de eléggé hektikus volt az elmúlt egy hónap. Március 14-én volt az utolsó napom, ami természetesen a lehető leghosszabb volt, amit kaphattam Rosteringtől (BTS-KIR), viszont nem volt olyan szar, mint amilyenre számítottam. A sors fura fintora, hogy a karrieremet a cégnél Kerryben kezdtem, és ott is ért véget. What goes around comes around.

Előtte volt búcsú party is, amit Tiagoval (portugál lakótárs, aki megkapta az áthelyezését) ketten celebráltunk, amiről sajnos nem túl sok emlékem maradt, viszont készült rengeteg kép (jaj de jó...), mondhatni ittam, hogy ne érzékenyüljek el és bőgjem le a sminkem.

Utána volt még két hét fizetett szabim, ami járt a cégtől, szóval ennek örömére haza látogattam, kurva jó volt az idő, meg találkoztam sok kedves emberrel, szóval jóság volt. Majd UK-be visszatérve volt 2 napom, hogy az összes vackomat átválogassam, és becsomagoljam a bőröndbe/dobozba, attól függően, hogy jön-e velem a homokba, vagy megy haza, mert nem lesz rá szükség a 40 fokban (mert hogy már ennyi van, pedig még nincs is itt a nyár)!

Eléggé nagy megkönnyebbülés, hogy a nehezén túl vagyok, még az apraja elöl van, de az már csak befér valahogy (kurvára remélem). Nagyon gáz vagyok, annyi cuccom van, mint az állat, és nem bizti, h kevesebb, mint 60 kg.

Perpill itt lógatom a láb D-nél Londonban, megmozdulni sincs kedvem, mert tegnap múzeumoztunk, és lejártam a lábam, éhes voltam, meg minden. Nyafizok, mint egy kisgyerek, ezer bocs.

Szóval megindult a nagy visszaszámlálás, 2 hét múlva már a tréningen ülök, és megy a fejembe a sok okosság. Egyedül azon parázok, hogy lesz internet kapcsolat, és mennyire vannak lekorlátozva a tartalmak (gyk. hogy fogom kevésbé törvényszerű módon letölteni a sorozataimat, bár legrosszabb esetben is külföldön letöltöm őket oszt' jónapot).

Pár hete gondolkozom azon, hogy folytassam-e a poszt-sorozatot, mert ugyan van még ötletem bőven, meg tapasztalatom is, amit meg lehetne osztani, viszont jogilag zűrös szituációba is kerülhetek, ha túl sokat osztok meg, szóval még ezeket átgondolom. Van pár ami már formálódik, és semmi köze egyik céghez sem, szóval azokkal folytatom a sort szerintem, a többi meg jön majd, ha beérett. Fontolgatom, hogy a fényképes beszámolókat hova pakoljam fel, mert nem akarok átesni a ló túloldalára, és telespammelni a facebookot a mindenféle képeimmel (bár igazándiból a kezdeti lelkesedés mindig megtörik idővel, szóval lehet, ilyenről nem lesz szó, másfelől jobb dolgom se lesz, mint ezeket megosztani, két láblógatás között... adok egy dobást a picasanak, aztán majd elválik). 

Valószínűnek tartom, hogy nem fog történni sok izgi, amíg költözök, viszont próbálok ráfeküdni a vizuális megörökítésre, és amint módomban áll, jelentkezem!