D. tegnap reggel utazott haza, mert még ugye vizsgaidőszak van, de én már most itt pityergek a kimosott ingei láttán. száni. mi lesz, amikor költözök a homokiakhoz?! ma már az is megfordult a fejemben, h nem megyek, de aztán meg kellett győznöm magam arról, h milyen fasza lesz, és tényleg.

amúgy jól megvagyok, tényleg, csak így karácsony környékén kicsit megborultam, de az is inkább csak pms volt.

a karácsony (a bőgicséléstől eltekintve) jóság volt, életem első komplett karácsonyi vacsoráját rittyentettem össze, amit alább meg is lehet csodálni: 

volt nagy evés-ivás, ismerősök meglátogatása, pihikézés, meg ilyenek. a szilveszter eléggé csöndesen indult, szarul is éreztem magam, mert már kb. két hete küszködök a hol kiújuló, hol elmúló megfázásommal, meg érzelmileg is le voltam/vagyok pattanva, de aztán a kis lakótársaim csak elrángattak minket "bulizni". (fura, de hiába vagyunk együtt Danival -on/off- 5 és fél éve, ez volt az első együtt töltött szilveszterünk, és ráadásul ezt egy buzibárban ünnepeltük meg, mókás. lesz mit mesélni az unokáknak.)

most meg már lassan tövig rágom a körmeimet izgalmamban, hogy mikor írnak már a yetitől. még 2 napjuk van, és utána felhívom őket, hogy helósziamizu. hát ezek vannak.