I believe I can fly II.

Hogyan kezdj az álláskereséshez?  Először is, olvasd el az előző bejegyzést, ha ezzel nem sikerült elvenni a kedvedet, az már nagyon jó! :) Cabin crew-nak lenni nagyon jó - tud lenni, ha a számodra megfelelő céghez kerülsz. Mindenkinek mások az elvárásai, a céljai, a vágyai. Fontos, hogy mielőtt elkezdesz keresgélni, nagyjából legyen egy célod az elkövetkező min. 3 évre, ugyanis a légitársaságok többsége ennyi időre szerződtet (és ideális esetben ez a 3 év meghosszabbítható).  

Gondold át a következőket jó alaposan (a teljesség igénye nélkül):

- Milyen messzire vagy hajlandó elköltözni otthonról? Sajnos sokszor előfordul, hogy az ember elszakad a családjától és a barátaitól, ami sokakat depresszióssá tesz, és megesik, hogy nagyon nehezen, sok átszállással, ritkán tud csak hazalátogatni az ember.

- Van-e valami kötelezettséged, ami hazaköt? (egyetem, képzés, gyerek, jegyesség stb.) Ha párkapcsolatban élsz, a párod mennyire támogat, mennyire rugalmas a munkahelye, el akar-e költözni Veled ő is és így tovább.

- Ha külföldre akarsz menni, melyik ország az úti cél? Beszéled a nyelvet?

- Mik a hosszabb távú céljaid? Csak a nyelvtudásodat akarod gyarapítani? Pénzt akarsz gyűjteni vmire? Világot akarsz látni, új országokat, kultúrákat, embereket akarsz megismerni? Magasabb pozícióba akarsz kerülni az adott cégnél?

Ha ezzel megvagy, akkor ideje nekilátni, és végignyálazni az internetet. Kezdésként érdemes megnézni a wiki vonatkozó cikkeit, milyen légitársaságok vannak kontinensre, országokra lebontva. Ha az embernek van egy kezdetleges elképzelése, egyszerűbb elindulni, de mindig érdemes a lehető legtöbb légitársasággal megismerkedni. A honlapjukon előszeretettel mesélnek a cég alapításáról, a vezetőkről, mit képvisel az adott cég, mik a hosszabb távú tervei (pl. új útvonalak nyitása, a flotta bővítése, fiatalítás stb.), érdemes utána nézni, hogy az elmúlt években a gazdasági életben milyen szerepet töltött be a cég, nyereséges-e vagy veszteséges-e, toboroznak-e újabb személyzetet stb. Ez utóbbiak már csak azért is fontosak, mert eléggé kellemetlen, ha az ember elkezd dolgozni x helyen, és fél-egy év múlva lehúzzák a rolót.

Fontos összehasonlítani, hogy egyes cégek mit ajánlanak a munkavállalóknak, mik a munkavállalás feltételei, milyen a fizetés, milyen juttatásokat biztosítanak. Érdemes lehet felkeresni különböző fórumokat és blogokat, ezekből minél többet elolvasni (de azért ezeket mind egy bizonyos távolság tartással kell kezelni, nagyon sok a savanyú ember, aki csak panaszkodik, ne hagyjátok, hogy sok hülyeséget beszéljenek bele a fejetekbe!), illetve ha van ismerős, aki egy-egy cégnél van alkalmazásban, akkor tőle is meg lehet kérdezni, hogy mik a személyes tapasztalatai, mit javasol az illető.

Ha megtaláltad a számodra szimpatikus céget, és megfelelsz az általuk támasztott elvárásoknak, akkor nincs is más hátra, mint jelentkezni! Legyünk kritikusak önmagunkkal, olyan jelentkezésekre kár fecsérelni az időt, ami nyilvánvalóan esélytelen. Például én hiába is akartam volna a WizzAirhez jelentkezni, több nyelvet beszélek, jó a megjelenésem, van tapasztalatom és még sorolhatnám, de nem érem el az általuk elvárt min. 165 cm-es magasságot, ugyanis csak 163 cm vagyok.

Általánosságban elmondható, hogy a cégek az alábbiakat kérik a jelentkezőktől:

- Önéletrajz. Törekedni kell az egyszerűségre és átláthatóságra, de nem érdemes elferdíteni a valóságot (a lehetőségekhez mérten max. 2-3 oldal, nem több). Mivel a reptéri beléptető kártyához egy állambiztonsági vizsgálatot hajtanak végre MINDENKIN, így meg kell adni a korábbi munkáltatókat, tőlük referenciát kérnek, fel kell tüntetni a korábbi lakhely(ek)et, tanulmányokat, legmagasabb végzettséget, stb. Az interneten sok releváns információ van a CV-t illetően, ha valakinek kétségei volnának. Amit különösen kiemelnék, az a fejléc: itt mindenképp tüntesd fel a teljes nevedet, elérhetőségeidet, úgymint telefon/mobil, lakcím, e-mail cím. A CV-n fel is lehet tüntetni, mit preferálsz, hol érhetnek utol legegyszerűbben. Azt remélem mondanom se kell, hogy ne azt az e-mail címet add meg, amit még 11 évesen hoztál létre, hanem vmi olyat, amit lehetőleg hiba nélkül le tud gépelni olyasvalaki is, aki még soha nem hallotta a Szabó vagy Kovács nevet...

- Motivációs levél. Ezt is érdemes rövidre fogni, de nem túl rövidre. Szvsz egy fél oldal az a mennyiség, amire hajlandó pillantást vetni a HR-es. Itt lehet fényezni magad, segget nyalni, rajongani, a céljaidat ecsetelni, satöbbi.

- Fénykép(ek). Ez teljesen cégfüggő, de egy teljes alakosat szoktak kérni, plusz esetleg egy közeli mellképet, ahol jól látszanak a vonások. Ha nincs megadva kötelező viselet, vagy póz, akkor is érdemes venni a fáradtságot, sminkelni, hajat megcsinálni és normálisan felöltözni. Nőknek: kosztüm (lehetőleg fekete vagy valamilyen sötét árnyalat) vagy térdig érő szoknya, blúz/ing és magassarkú. Férfiaknak: öltöny, nyakkendő. Törekedjünk a konzervatív megjelenésre. Ha jól látható helyen van piercingünk, azt érdemes eltávolítani a fénykép erejéig. A tetoválások kicsit macerásabbak, valahol elég, ha elfedi a ruházat, illetve leragasztod sebtapasszal, de valahol fel se vesznek, ha tetoválása van az embernek. (Az Etihadnál például be kell jelölni egy ábrán, hol helyezkedik el a tetoválás, milyen kiterjedésű és mit ábrázol. Ha az ő értékrendszerüknek nem felel meg, lehet fel se vesznek, valamint ha már foglalkoztatnak, és úgy döntesz, szeretnél egy új varrást, azt előzőleg jelentened kell a cégnek, mert ez az állásod elvesztésével is járhat!)

- Cégtől függően 2-4 kisebb esszé, amiben el kell mesélni egy-egy adott kérdésre válaszolva, milyen costumer service gyakorlatod van. Figyelj oda a választékos fogalmazásra, itt még van lehetőséged a szótár használatára. Azért ne rugaszkodj el nagyon, ne használj olyan kifejezéseket, amikről gőzöd sincs, és nem is fogsz emlékezni rá már másnap.

Ha ezek megvannak, akkor akár ki lehet kérdezni ismerősök/barátok véleményét, hátha ki tudják egészíteni valamivel, vagy itt-ott megkurtítanák a dolgokat.

És végre célegyenesbe értél, el lehet küldeni a légitársaságnak, és várni a jó szerencsét. :)

Többé-kevésbé hamar válaszolni szoktak, 1-2 hónap is eltelhet, de ha 90 napnál tovább nem jelentkeznek, akkor előfordulhat sajnos, hogy nem érted el a minimum követelményt. Azért a nagy többség válaszolni szokott ilyen esetben is, küldenek egy emailt, hogy köszi szépen a jelentkezést, bla bla, de sajnos nem felelsz meg az általunk állított követelményeknek, viszont leghamarabb csak x hónap múlva tudsz újra jelentkezni ugyanerre a pozícióra.

Remélhetőleg azonban pár héten belül kapsz egy üzenetet, amiben gratulálnak, és meghívnak egy interjúra!

I believe I can fly I.

Ahogy azt korábban megígértem, egy új sorozatot indítok itt el, amelynek ez az első darabja. Eléggé terjedelmesre sikeredett, ezért előre is elnézést kérek, de akit érdekel a szakma, de nem sokat tud róla, annak érdemes átszaladni rajta. Üdv a fedélzeten! ;)

mikor új emberekkel találkozom, és megkérdik, mi a munkám, mindig ámulatba esnek a "légi-utaskísérő" szó hallatán. mindig. kivétel nélkül. mert hogy ez milyen menő, utazgatni össze-vissza, bájologni, és egy valag pénzt keresni mindezzel.

na már most nekem jutott az a megtisztelő szerep, hogy eláruljak egy titkot: hiába tűnik annak, ez a munka minden, csak nem glamúros. úgy kb 1970 óta nem...
jó, nyilván nem lehet összehasonlítani egy irodai munkával, mert a körülmények eléggé szokatlanok egy "kívülállónak", de napi szinten nem sokban tér el egy kávézói pincérnő műszakja az enyémtől. ez a szakma nem agysebészet, nem kell hozzá különösen okosnak lenni, de nem árt meg, ha feljebb akarsz kapaszkodni a ranglétrán. nagyon rugalmasnak kell lenni, mert teljesen antiszociális beosztásban dolgozik az ember, gyakran előfordul, hogy nem tudok elmenni szabadságra pont akkor, amikor én akarok, karácsonykor, új évkor, születésnapon, nemzeti ünnepen/bank holiday-en kell dolgozni, de olyan is van, hogy 5-6 napig ki se kell tennem a lábam a lakásból.

ha már itt tartunk, akkor talán megpróbálom összegezni, hogy egy személyben milyen feladatokat kell ellátnia egy stewardessnek: modell, pincérnő, szakácsnő, dadus, rendőr, ápolónő, csomagszállító/hordár, tűzoltó, takarítónő, békebíró, óvónő és így tovább sorolhatnám.

de az első számú feladat kimaradt a fentiekből, ami nem más, mint az utasok, a személyzet és a gép biztonságának fenntartása, illetve vészhelyzet esetén ezek megmenekítése. ergo hiába állok ott és mosolygok szépen, én nem egy felszolgálónő vagyok, vagy egy hordár, aki arra vár, h a lábamra lépj, végig szakítsd a vadonatúj harisnyámat, majd a köszöntésemre mogorva arccal csak annyit vakkants, hogy "Rakja fel a táskámat oda!" *ujjal egy kb. akkora helyre mutatva, ahova az útlevelemet se tudnám bepasszírozni*
félre értés ne essék, szívesen segítek egy anyukának, aki két-három gyerkőccel, meg hatszáz táskával próbál leülni valahova, vagy a 80 éves Juli néninek, de egy húszas-harmincas, 190 cm magas férfi, aki simán a hóna alá tudna csapni engem is, ne tőlem várja el, hogy felrakom a táskáját akárhová, pláne ha ilyen bugris módon viselkedik. arról nem is beszélve, hogy konkrét példa van arra, hogy bizonyos cégeknél a személyzet nem nyúlhat hozzá az utas poggyászához. (BA)

na de nem akarom elvenni a kedvét senkinek ezzel, bunkók mindenhol vannak.

szóval ott tartottam, hogy biztonság. az ember nem is gondol rá, mert (már) nem olyan szembetűnő, de szeptember 11. óta durvábban odafigyelnek mindenre, ami biztonságot veszélyeztetheti. beépült a mindennapi rutinba, és az emberek teljesen természetesnek veszik, elfogadják, hogy a kamerák minden lépésüket követik, a táskájukat átvilágítják, átkutatják, megmotoznak, szabályozzák mit szabad és mit nem szabad bevinni egy repülőtér területére, és ha esetleg valami gubanc van, és jön a bosszankodás, akkor sem az jut az eszükbe, hogy "hoppá, ez a hülye csak a munkáját végzi és jobb ha kussolok", hanem hogy miért nem vihetem fel a nagypapi kedvenc bugylibicskáját, vagy a 35 cm-es fém kötőtűimet, esetleg azt az üveg házi pálinkát, amit a szomszéd Józsi bátyám adott az útra.

amikor az ember először ül be a tréningre, halvány sejtelme sincs, hogy azon a napon megváltozik az élete, örökre. soha többé nem fog úgy repülőgépen ülni (de ugyanúgy ide lehet venni a tömegközlekedési eszközöket is), hogy tudat alatt ne "dolgozna". még utasként is azt figyeli, és tudja, "ha valami történik, mit kell majd tennem". ez egy bizonyos szinten nagyon jó, mert az embernél olyannyira rutinná válik ez az egész, hogy egy váratlan helyzetben nem fagy le, hanem ösztönösen azt teszi, amit kell. ennek a hátul ütője az, amikor nem bírsz aludni egy 4-5 órás járaton, mert minden egyes csengőre felpattan a szemed. ugye az a fránya tudat alatti dolgozik.

ez a munka felnyitja az ember szemét, és rengeteg új dolgot tanít meg (annak, aki hagyja, hogy tanítsák): tolerancia, önzetlen segítségnyújtás, figyelmesség, nyitottság, tűrés, magabiztosság, fegyelem, alázat.

és nagyon sok mindent követel, amit az alábbiakban pontokba szedve próbáltam összegezni:
- angol nyelvtudás. folyékonyan, írásban és szóban is. és ezen most óriási hangsúly van. a légi közlekedésben ez az első számú, közös nyelv, mindenkinek muszáj értenie és beszélnie, hogy zökkenésmentesen mehessenek a dolgok. hiába volt Gizike négyes a gimiben angolból, ha egy 15 soros cikket sem ért meg egy random angol nyelvű újságból, vagy amikor Mr. O'connor két tőle egy doboz lágert, mindezt ékes corki ír akcentussal. szerintem ez teljesen egyén függő, de szerény véleményem szerint idegen nyelvet csak akkor lehet jól megtanulni, ha az ember a) olyan tanártól tanul, akinek ez az anyanyelve (vagy minimum olyan szinten beszél, mintha); b) kiköltözik az adott országba. emellett nagyon fontos, hogy az ember rengeteget olvasson, nézzen filmet/híreket/spongyabobot stb., hallgasson zenét ezen a nyelven, ill. ideális esetben több különböző akcentust próbál megismerni és megérteni. ma már mindenki beszél angolul (vagy legalábbis próbál), ami egy nagyon jó dolog, de sokszor nagyon nehéz megérteni, mit akar kifejezni a másik, szóval csak úgy lehet fejleszteni a hallás utáni értést, ha gyakoroljuk. és nem árt elfelejteni, hogy a légiközlekedésben (is) szakzsargont használnak az emberek, nem konyhanyelvet, szóval aki frissen érkezik, rengeteg új kifejezést kell hogy megismerjen/tanuljon. a légitársaságok többsége nyelvi tesztet írat a jelentkezőkkel, a jelentkezés előfeltétele, hogy 2-3 vagy több kisebb esszét kell írni, többnyire customer service-szel kapcsolatban, illetve az interjú(k) során annyira összetett kérdéseket tesznek fel, hogy a jelentkezőnek a lehető legjobb nyelvtudás birtokában kell lenniük, hogy választékos és az igényeket kielégítő választ tudjanak adni.
- (általában) min. 2 év tapasztalat alap feltétel olyan munkakörben, ahol gyakorlhatta a costumer service-t. erre pont megfelel egy meki, amit még a gimi alatt a nyári szünetben csinált az ember (személyes tapasztalat), vagy vmi call center stb. ha nem bírod elviselni az embereket arra 3 percre, amíg kiviszed nekik a börgerjüket, akkor hogy tudnál végigcsinálni egy 14 órás long-hault?
- humorérzék és pozitív hozzáállás! az emberek nem is gondolnak rá, de nagyon fontos. rengeteget számít, hogy kikkel dolgozol együtt és hogy mennyire vagy nyitott, mert egy jó hangulatban eltöltött nap a munkahelyi morált is emeli, és ha nem is teszi rövidebbé a munkanapot, de gyorsabban száll az idő, és sokkal szívesebben mész be dolgozni legközelebb.
- jó kommunikációs készség, együttműködés, csapatmunka, jó probléma kezelés, pro-aktivitás.
- terhelhetőség. "being a cabin crew is not rocket science!" ahogy az angol mondaná, és igaz is. viszont nem csak mentálisan terhel le, hanem fizikálisan is. úgy egyáltalán az egész szituáció nem normális: egy nyomás alatt álló fém csőbe vagy zárva 150-200 (vagy még több) másik emberrel, ráadásul 800 km/h-ás sebességgel száguldasz 10-11 km magasan. korlátozott üzemanyag, víz és élelmiszer áll a rendelkezésedre, kicsi a hely, légkondicionálva van az egész (ergo sokszor vagy kurva meleg van, vagy kurva hideg), a levegő szárítja a bőrödet és a nyálkahártyádat, és mondjuk a wc mellett lévő konyhában kuporogva próbálod elfogyasztani a kajádat, amire már kb. 3-4 órája vársz, amikor egy túlsúlyos férfi épp ott nyújtóztatja a visszeres lábait, vagy egy anyuka próbálja altatni a fél éves gyerekét. ha ezt befejezted, akkor meg tologathatod a trolit, ami lehet akár 70-80 kg is. ja és azt elfelejtettem hozzátenni, hogy mindezt magassarkúban és miniszoknyában teszed. röviden, nagyon fontos, hogy az ember jó kondícióban legyen, egészségesen táplálkozzon, és rengeteg folyadékot (ideális esetben vizet) fogyasszon. ez nem csak a munka elvégzéséhez kell, hanem hogy az egészségedet megőrizd. nagyon gyakori betegség a szakmában a visszér, a migrén, különböző gerinc- és ízületi problémák. és ne tessék elfelejteni a fogorvost sem! a szájüregi panaszok egy életre elvehetik az ember kedvét a repüléstől, higgyetek nekem!
- szorgalom, tanulni akarás. ott vannak az idegen nyelv(ek), a zsargon, a különböző procedúrák, jogszabályok, cégen belüli szabályzatok, és még sorolhatnám. vannak dolgok, amiket betéve tudni kell, vannak, amiket nem, de érdemes sokat foglalkozni a témával, elvégre ez a munkád, és jó ha minél többet tudsz. a különböző cégek rendre az alkalmazottak részére lehetővé teszik, hogy ezekhez a dokumentumokhoz korlátlanul hozzáférjenek, és ezt ki is kell használni, mert bizonyos szituációkban jól jöhet, valamint elég hülyén néz ki, ha az utas kérdez valamit, Neked meg lövésed sincs, hogy ezt most szabad-e vagy sem, mi a teendő, vagy a jogilag helyes procedúra.
- mivel minden nap más kihívásokat tartogat, nyitottnak kell maradni, mert sosem lehet tudni, hogy amit ma tanulsz, mikor fogod tudni hasznosítani. például kapsz egy jó tippet az egyik utastól, melyik étterembe érdemes menni x városban, vagy hogyan intézd el az adó-visszatérítést, és hasonlók. fontos nyitottnak lenni az idegen kultúrákra, mert minden nap több száz emberrel találkozol, és mind máshonnan jöttek, mások a szokásaik és az igényeik. sokszor előfordul, főleg hosszabb járatokon, hogy az utasok megkérnek, hadd vonulhassanak el a konyhába imádkozni. elsőre fura volt, de hát mit lehet tenni. mondjuk a probléma ezzel csak annyi, h a személyzeten kívül csak nagyon jó indokkal tartózkodhat utas pl. a konyhában, de mérlegelni kell az utas kérését és a lehetőségeket.

az olyanokra pedig ki se térek (egyelőre), amelyeknek (szvsz) maguktól értetődőnek kell lenni, például személyes higiénia, megjelenés, öltözködés, hajviselet, látható piercingek eltávolítása, tetoválások elfedése, stb.

epic cabin crew is epic!

szinte napra pontosan 2 évvel ezelőtt voltam egy olyan pontján az életemnek, amikor azt éreztem, hogy a lehető legjobb úton járok, és hihetetlenül boldog voltam. aztán szép lassan beigazolódott, hogy tényleg jó döntéseket hoztam, imádtam az új állásomat, új céljaim voltak, és végre nem éreztem azt, hogy halvány lila gőzöm sincs, mit fogok kezdeni magammal x év múlva.

hát ez most újra elérkezett. hosszas várakozás után végre megkaptam a várva-várt emailt, amiben közölték a jó hírt, hogy sikeresen mentem át a security clearance-en, és hogy ugyan eléggé sok a jelentkező, de április 15-én kezdhetném a tréninget! zseniális! addig már fél lábon is kibírom (remélem). februárban van 10 nap szabim, aztán márciusban van 18 nap, és márc. végére úgyis felmondok, szóval hawaiidizsinapfény ^^

úristen, olyan izgatott vagyok, hogy remeg a gyomrom! hamarosan küldik a szerződést is, ami szintén izgis lesz, szóval már alig bírok magammal.

azt hiszem ideje elkezdenem pakolni!

minden alkalommal libabőrös leszek tőle

D. tegnap reggel utazott haza, mert még ugye vizsgaidőszak van, de én már most itt pityergek a kimosott ingei láttán. száni. mi lesz, amikor költözök a homokiakhoz?! ma már az is megfordult a fejemben, h nem megyek, de aztán meg kellett győznöm magam arról, h milyen fasza lesz, és tényleg.

amúgy jól megvagyok, tényleg, csak így karácsony környékén kicsit megborultam, de az is inkább csak pms volt.

a karácsony (a bőgicséléstől eltekintve) jóság volt, életem első komplett karácsonyi vacsoráját rittyentettem össze, amit alább meg is lehet csodálni: 

volt nagy evés-ivás, ismerősök meglátogatása, pihikézés, meg ilyenek. a szilveszter eléggé csöndesen indult, szarul is éreztem magam, mert már kb. két hete küszködök a hol kiújuló, hol elmúló megfázásommal, meg érzelmileg is le voltam/vagyok pattanva, de aztán a kis lakótársaim csak elrángattak minket "bulizni". (fura, de hiába vagyunk együtt Danival -on/off- 5 és fél éve, ez volt az első együtt töltött szilveszterünk, és ráadásul ezt egy buzibárban ünnepeltük meg, mókás. lesz mit mesélni az unokáknak.)

most meg már lassan tövig rágom a körmeimet izgalmamban, hogy mikor írnak már a yetitől. még 2 napjuk van, és utána felhívom őket, hogy helósziamizu. hát ezek vannak.