2010. április 28., szerda

a mai nap kurva fárasztó volt, enni nem volt időm, és szétrobbant a fejem kis híján. viszont megint velem utazott az egyik cuki visszatérő utasom, és ha minden jól megy, nem halok éhen jövő hónapban (sem). továbbá vacsorára toltam egy croque monsiuer-t meg egy kis cookies & cream haagen-dazs fagyit. nem is olyan szar az élet, be kell hogy valljam. :)

2010. április 22., csütörtök

majd ha már végképp nem tudok mit kezdeni magammal, írok róla egy könyvet. vennék mint a cukrot! pláne itt, ahol szar ponyvákon, krimin és lányregényeken kívül más nincs is. jah de, szakácskönyv

2010. április 21., szerda

na, túl vagyok a nap nehezebbik felén (bizony, sikerült felébredni már délben), sőt, már le is zuhanyoztam. most elvonulok enni, és még hátra van a napi teendők közül a mani-pedi, meg a gyantázás és esetleg a kis pofázmányom kidzsuvázása. majd még jövök...

2010. április 20., kedd

elsőként következzék a nagy hír: péntek délig kitolták a légtérzárat ROI+UK-ben, gecikurvajó, mondhatom! próbálom megőrizni a hidegvérem, de nem nagyon megy. pláne ha belegondolok, h most londonban andaloghatnék D-vel, vagy mondjuk ha azt nem is, mert vkinek pénzt is kell keresnie de mondjuk szarrá shoppingolnám magam a covent gardenben, vagy épp készülnék egy jóféle fabricozásra, esetleg vmelyik starbucksban mereszteném a seggem és csodálnám a népeket. gyáh. ennek örömélre küldöm mindenkinek a "jött egy felhő mi leszállt közénk" kezdetű örökbecsűt...

na, és most próbálok túllépni ezen, ha már ma egyszer sikerült lemenni alfába. azt tudtátok, hogy van itt a környéken egy vár? vagy hogy már több, mint 4000 évvel ezelőtt bányásztak itt rezet? hát én sem. mondjuk a rezes dolog hidegen hagy, de a vár kastély egész jópofa, konkrétan a parkból van egy oda vezető ösvény (csupán 3 km), és van ott vmi víz mocsár tó hattyúkkal, meg kacsákkal, meg idióta turistákkal. meg persze zöld fű és virágok és rügyező fák is vannak dögivel. szép volt, na. majd ha végre lesz megint fotoapparát, akkor készülnek képek is, eskü :)

jah, tegnap meg nagy volt a pofám, és kitwitteltem, hogy elmegyek futni. azt persze elfelejtettem, hogy az utóbbi időben a  testmozgás, mint olyan, kimerült a kés-villa ütemes mozgatásában, esetleg hűtőajtó nyitogatásban, vagy ha nagyon megerőltetem magam, akkor elmászok vmelyik butikba, ruhát venni. na, hát mondanom se kell, h lihegtem, mint bernáthegyi a sivatagban. de legalább megpróbáltam. viszont most elvonulok enni vmit ennek örömére, mert kiugrik a szemem. meg már kezdek kíváncsi lenni, mi a frász megy a tévében, hogy csak azt hallom a földszintről felszűrődni, hogy "porkátrojjá" meg "váffánkúló" és "porkodíjjó"... a viszonlángos!

2010. április 19., hétfő

hallgatok a józan eszemre, és nem megyek Londonba, busszal, 18 óra alatt :S (véget ért a kamaszkor, most már hétszentség!)

viszont megírtam a Zanyukámnak, hogy küldje el legyen oly' drága a nega scannert meg a filmeket, és a varrós cuccaimat, mert már falnak szaladok az unalomtól. jah, meg egy zacskó vegetát is, mert itt tényleg minden ízetlen/túl sós/túl édes, de már gyárilag. valószínűleg nem ok nélkül élek csokin, kekszen, meg müzlin, mert azok viszont kurvajók.

jah, és ha már a kajánál tartunk: árulja már el nekem vki, legyen oly' tündérmókus, hogyan kell elkészíteni a Szigeteken kapható kolbászkákat, mert erre még nem jöttem rá. mert: ha sütni próbálom, odaragad az edény aljához, a grillezésnél detto, főzve visszataszító bébipénisz, nyersen viszont olyan, mint a májkrém, vagy inkább vmi húspép ragadós műbélben. gyáh, undi, na.

már Corkban felmerült a probléma, és azóta próbálom megoldani, de nem megy. minden esetre nem adom fel a harcot, mert szeretném reprodukálni itthon is, hogy milyen az igazi irish b.fast, de egyelőre vesztésre állok, hogy egészen őszinte legyek. viszont bauxitfőzelékben verhetetlen vagyok :D

annyit még hadd mondjak el, hogy imádtam az érzést, amikor kiderült, hogy az a lány azért nézett ránk úgy, mint két rothadó hullára az alsó rakparton június 28-án délután 2 órakor, mert ő tudta azt, amit akkor én nem, hogy amit most ő lát, az valakinek szívbemarkoló fájdalmat fog okozni. ez a valaki pedig nem más, mint akit én végtelenül gyűlölök.

nem mellesleg beteges dolog, hogy minél jobban telik az idő és nyer bizonyosságot a tény, hogy nincs mitől tartanom, annál jobban dédelgetem az utálatomat eme bizonyos véglény iránt, és kaján vigyorral az arcomon várom a pillanatot, amikor mosolyogva közölhetem vele a jó hírt, és nyújthatom át a meghívót, hogy az első sorból láthassa a diadalomat, háh!

2010. április 18., vasárnap

na az van, hogy hivatalosan senki sehova szerda 13.00-ig. ami azt jelenti, h 4. napomat bukom a munkában (minimum -400 ojró a fizumból, szevasztok). szóval most megy a tervezgetés, hogy lelépek Londonba, mert gyakorlatilag 27-ig semmi meló, de lehet, h utána se. viszont gyilkos egy vonatozás lesz, ha sikerül megszervezni. szorítsatok (vagy vki vigyen el kocsival, köszi!) 
annak ellenére, hogy sörszagú a pofám, felbasztam az agyamat és fáj a seggem (magam se értem miért, btw), és minden dögunalom, megtaláltam a lelki békémet, és tudom, hogy jó lesz ez, nagyon is.
csak tartanánk már ott.

2010. április 15., csütörtök

a mai nap semmilyen volt. dögunalom a köbön.

reggel arra keltem, h a digók pofáznak, de olyan hangosan, h muszáj volt felkelnem hajnali 10-kor (ekkor még le se esett, h ezek mi a frászt keresnek itt, amikor épp Frankfurt felé kéne h repüljenek). felmásztam faszbúkra meg twitterre, ahol látom, h vkinek törölték a járatát nemtomhova vmi vulkán miatt. szarügy.

írok Jamesnek, a F/O-nak, h vigyen már be este melóba, ha már egy műszakban leszünk, mire jött a válasz, h most délelőttös, és amúgy is törölték a járatokat a vulkáni hamu miatt. ekkor már kicsit csodálkozóra állt a szemöldököm, néztem is a zsindexen, h miafasz... aztán persze du. hívott a krúkontroll, h szorri, but hómsztendbáj, mert senki sehova ebben a térségben.

idő közben behalt nálam a faszbúk, nem sikerült meggyógyítani, szal kínomban már a fürdőszobát is kitakarítottam, mostam és vasaltam, zabáltam, növesztettem a seggem, meg hasonló izgalmas dolgok...

sikerült kiszámolni, hogy mikor legyen a szabim júniusban, h átugorjak Londonba egy csöppet, amit persze megint elbutáskodtam, mert tök hülyén jelöltem ki a szabimat, én ostobenkó... na mindegy.

ma többször is neki akartam ülni amúgy, h írjak ide sok okosságot, de hát ami nem megy, azt ne erőltessük.

viszont egy dolgot szeretnék meghagyni mindneképp az utókornak: Lászíínak igaza volt abban, h külföldi magyarokban nem lehet megbízni. és így igaz: szemét suttyó gáááciláda mindegyik, és csak érdekből jópofiznak veled. nem is értem, miért gondoltam mást, és azt se tudom, miért húzom a pofámat, amiért mindenhol negatívan nyilvánulnak meg a magyarokról, mert szar arcok vagyunk, és kész! (akinek nem inge, ne vegye magára, de be kell hogy valljam, nagyon sok pozitívat nem hallottam "magunkról", max. a paprikát, meg a kolbászt és a szexturizmust)

annyi a történés amúgy, h az itt lévő magyar csajjal megdumáltam, h máj. 1-jén költözök át oda, mert a digóknál nem maradnék hosszú távon, mert túl sokan vagyunk. vasárnap jön haza a digó csaj melóból, h "hé, dumáltam a magyar csajjal, aki kiadta a szabad szobákat a házában". na mondom ez kicsit gyanús, előző nap dolgoztam vele, lehet csak megy a szarkavarás, meg amúgy is jó arc(nak tűnt) a magyar csaj, biztos szólt volna. úgy voltam vele, h nem fogok nyomozgatni, 2 nappal később egy műszakba voltunk beosztva, majd megbeszélem vele akkor. mondanom se kell, h eddig puszi-puszi, most meg még csak egy helót se vakkantott oda nekem a magyar csaj, majd amikor 3 járattal később végre oda jutottam, h leülök 5 percre zabálni, akkor azzal fogadott, h: "a digó csaj biztos mondta, h kiadtam a szobákat múlt héten, de hát ugye ezt mondtam már korábban, h ha jön vki nem várok", majd ennyivel lerendezte, és utána egy pillantásra se méltatott. gondolom most azt hiszi, kurvára kibaszott velem, de jön ez még az én utcámba... amúgy meg sokkal jobban jártam így, mert nem én vagyok szar arcként beállítva, amiért maradok a digókkal, ahol havi 80 ojróval kevesebb lakbért kell fizetnem, nem a halál faszán élek, és nem kell ilyen emberekkel jópofiznom, mint a fent említett példány. (nem mintha a digóknál sokkal fényesebb lenne a helyzet, de szükségből vagyok itt, nem pedig szívességből, ráadásul tök eltérő a beosztásunk, ergo jóformán nem is találkozunk, és ha van vmi, akkor a szemedbe mondják, nem pedig sunyi módon kerülgetik a kását)

na, ennyit mára a siránkozásból, szorítsatok, h fújja el a szél a hamut másfelé, h tudjak dolgozni ma... szóval jóccakát!

2010. április 12., hétfő

a legutóbbi bejegyzést egész egyszerűen nem hajlandó megjeleníteni a rendszer, valszeg már túl nyál volt, és a cenzúra vasökle lecsapott...

viszont bréking nyúz, h gyönyörű idő van, ezer ágra süt a nap, nem esett az eső legalább 72 órája, és olyan meleg van(!!!), h fel tudom avatni a vadiúj szandimat (mellesleg 5 éves korom óta nem vettem fel semmi ilyet a lábamra, de ezt a darabot nem tudtam otthagyni).

vannak rossz hírek is, de ezeket most leszarom. és már csak 27-et kell aludni!

2010. április 3., szombat

elnézést kérek az eltűnésért, de kicsit nehézkesen indultak be a dolgok internet-ügyileg.

szóval, ott tartottam, hogy sikeresen levizsgáztam, megkaptam a szárnyaimat, kiköltöztem Írországba, sikerült átmeneti szállásra találni Killarneyben, van új tel.számom, meg végre vcsodafonos mobil netem, ami nem a legjobb, de átmeneti megoldásnak megfelel, és ha minden igaz, D is ideköltözik hamarosan. feltéve ha nem kapom meg még előtte a transzfert LTN-ba.

a munkával nagyon meg vagyok elégedve, és valszeg még jobban megleszek az első fizum kézhezvétele után. a munkatársaim jó arcok, nagyon kicsi a bázis, így ismer mindenki mindenkit, és speciel 3 másik cabin crew-val élek együtt, szóval még el se kezdtem dolgozni, de már tudtam a friss ropogós pletykákat mindenkiről. jah, és igen hamar rájöttem, miért olyan csontsovány csinos minden stewardess: mert ha 6 szektort csinálsz egy nap, akkor kurvára nincs időd megenni még egy twixet se... (na jó, azért a történethez hozzátartozik, h az egyik No 1. egy igazi tonna donna, de ő nem is csinál semmi mást a zabáláson kívül)

az időjárás az olyan, amilyennek lennie kell: szar. annyira azért nem vészes, de pl. hétfőn a szikrázó napsütéssel kezdve volt minden más is, úgy mint viharos erejű szél (turbulencia miatt még 3 óráig szédülni a betonon, hejj de jó), szakadó eső, és hóesés is! természetesen már beszereztem az első esernyőmet, de úgy érzem, h nem ez lesz az utolsó.

és ha már a beszerzésnél tartunk: ahhoz képest, h semmi pénzem, állandóan vásárolok, és 2 hét alatt sikerült vennem 5 pár új cipőt. nem tehetek róla, de amíg a primark 3 ojróért hajigálja utánam a mindenféle csudálatos cipellőket, addig nem tudom tűrtőztetni magam... természetesen ugyanez a helyzet a ruhákkal is.

a 9 szabadnapomból (a SNY meg az online között) 5öt Londonban töltöttem a múlt héten, és mit ne mondjak, remekül sikerült. volt városnézés, múzeumozás, vásárlás, meg ami kell. és kaptam egy rahedli teát, meg 4 különböző ben & jerry's fagyit, és egy Tibi névre keresztelt bébi fókát, aminek a hasába melegvizes palackot lehet tenni. (még jó, h a 21. születésnapomat töltöttem, khm)

nagyjából ennyi, így hirtelen felindulásból. esélyesnek látom, h veszek egy új digitális gépet, mert kezdek bekattanni, h több mint fél éve nem csináltam egy képet se, és lenne mit megmutatni :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...