egyetlen ember van a bolygón, akit utálok. na, ma ráakadtam a blogjára, és megdöbbenve tapasztaltam, h egyre inkább próbál úgy kinézni, mint én. félelmetes és szánalmas egyben.
azt meg se említem, h nyilván megint előjött az, h ha az életemet egy palacsintának képzeljük el, akkor ő most azt megint elkezdte megkenni szarral, jó vastagon. hála a jó égnek most ő volt az, akinek az egészet meg kellett ennie. de sajnálom.
lehet h megnyertem a háborút?
engem úgy érdekel, h mi a sztori
VálaszTörléshát, nagyjából fel van ez vázolva itt a blogon, de csak a bennfentesek értik egészen, mi is a helyzet (de őszintén szólva néha nekem sem tiszta, mi zajlik). ha nagyon szeretnéd tudni, akkor egyszer megírom és átküldöm a kisregényt, ami annyira nem izgi, mint mondjuk a Szomszédok, de hát ez van :)
VálaszTörlés