utolso napomat toltom itt, vagyis csak majdnem, mert holnap utazok haza, de az egy teljes napig tarto buszon-repteren-repulon-taxiban cseszodes lesz, otthon meg a gepem (valoszinuleg) meg mindig kibelezve all, szoval post valszeg nem nagyon lesz az elkovetkezendokben.

termeszetesen amint modomban all, jelentkezem, ill. megyek a Sooshoz elohivatni, aztan meg scannelek ezerrel, szoval kepek is lesznek, visszamenoleg (juni-juliusig kb) Horvatorszagbol, meg sok-sok Fincsiorszagbol.

igazandibol elegge nehez lenne tomoren osszefoglalni, hogy most miben vagyok, meg milyen volt ez az elmult 4 honap, de az biztos, hogy elkepzelni nem mertem volna soha, hogy egyszer ez fog tortenni velem, es eletem egyik legborultabb (es talan legjobb) otlete volt, hogy kijottem.

az elmult 2 napban elegge le voltam pattanva, mert egy even belul mar masodjara megyek keresztul ezen az elmesz-elmegyek-ugyan mar csak 2000 km dolgon (nyilvan a ketto ossze sem hasonlithato, de ugyanaz az uresseg maradt a lelkemben, meg a gorcs a gyomromban). masfelol bennem van egy szamomra ismeretlen erzes: nem szeretnek ujra otthon/Bp-en lenni.

ez nyilvan faszsag, es amint lemaszok a geprol azon fogok porogni, hogy legyek mar ujra az otkerben a cuki babahazamban, meg lassam idesanyamat, meg a barataimat, meg beuljek egy kicsit mondjuk a csendesbe.

de nagyon jol tudom azt is, hogy amikor juniusban egy het utan hazamentem innen, egyszeruen nem talaltam a helyemet, es minden olyan idegennek tunt, mintha egy masik bolygon jarnek. az, hogy mi var ram otthon, most nem is erdekes, mert volt ra 15 evem, hogy megszokjam, de kurvara azon porog az agyam, hogyan tovabb a suliban, a meloval, N-nel. nagyon hatarozott elkepzelesem van arrol, hogy mit akarok es mit nem. a sajat boromon tapasztaltam, hogy lehet maskepp is elni, mint ahogyan eddig, es ezek utan plane nem vagyodom haza, ahol minden olyan bizonytalannak tunik.

es ami a legjobban hianyozni fog, az egyertelmuen N. elegge intenziv volt erzelmileg ez az idoszak, es ami jo, ahhoz elegge konnyu hozzaszokni (mar most sajnalom magam, milyen szar lesz egyedul feleberedni otthon)... viszont a folytatast illetoen vannak bennem kerdojelek - bar a problema "csupan" financialis jellegu. nyilvan nem varhatom el tole, h. tobb szaz espervagy ezer km-eket utazgasson azert, h egy hetveget egyutt tolthessunk, es en is inkabb hajlando lennek felaldozni magamat/a kapcsolatunkat, mert aminek a kuszoben all, az a donto tobbseg szamara elkepzelhetetlen, es neha en is beleborzongok, hogy "hubazmeg"*. o meg vigan es dalolva leugrik a kovetkezo 20 meteres sziklarol. hat igy elunk.

***

ma beszeltem a volt legjobb baratnommel, es komolyan halas vagyok azert, mert ilyen emberek vannak a Foldon, mint o. szanalmas vagyok neha, es mikor olyanom van, a vilag osszes baja az en vallaimat nyomja (vagy legalabbis ugy erzem, persze kozel sem igy van). viszont olyan jo erzes, hogy vannak, akik hazavarnak, es hianyzom nekik. momentan erre se merek gondolni, mert egybol ramtor a siras, de ez mar valszeg csak a pms.

szoval, ennyi volt Fincsiorszag 2009-re, remelem hamarosan ugyanitt, kicsit kevesebb faggyal es hoval, es tobb napsutessel.

*amikor latom, h a FWQ-t konkretan vezeti, bent van a FWT-ban (csak 8 rider lett meghivva Szocsiba, szoval nem lesz tolongas), sorra jonnek ki az ujsagok az interjukkal, fotokkal, 2 hete a film, es olyan emberekkel van barati viszonyban, akik gyerekkori peldakepek (vagy akar meg most is)