így visszagondolva a hét legnagyobb tragédiája az volt, hogy Tibor megköszönte a halakat. meg is döbbentünk Dével. (döbbb)

a hét talán legjobb része az volt, amikor kisírt szemekkel elmásztam az ágyamig, bevackoltam magam, fejemre húztam a takarót, miközben arra gondoltam, de jó lenne, ha most Dé felhívna, és átjönne megszeretgetni. és abban a pillanatban megcsörrent a telefon. majd átjött, hozott bort, meg diétáskólát, amit utálok, ezeket összekeverte a hűtőben megbújó Strohval. sétáltunk egyet a városban, kissé becsiccsentettem, majd hazajöttünk, megfürödtünk, és egy hatalmasat szeretkeztünk, amit a nyitott ablakon keresztül valószínűleg az egész doktorötker hallott.

a mai nap legjobb része az volt, hogy nem csináltam semmit, egész nap csak lézengtem, este benyomtam egy doboz sört, főztem vmi gombás trutyit, közben pedig a fincsivel csacsogtam mindenféle csacskaságról.

valaki legyen olyan drága, és magyarázza már el nekem, hogy lehet így elkúrni mindent?!