ez a mostani kb olyan, mint amikor tavaly "szakítottunk", és tartottunk egy búcsú estét.

csak ez még három hónapig tart.

kalapáccsal húst klopfolni, az milyen?

de nagy a szegénység...

ha ma megkérdezné tőlem vki, miért szeretek egyedül lakni, egyértelműen az lenne a válaszom:

azért, mert a kutyát nem érdekli, hogy donaldba főzöm/eszem a tejbegrízt.

így visszagondolva a hét legnagyobb tragédiája az volt, hogy Tibor megköszönte a halakat. meg is döbbentünk Dével. (döbbb)

a hét talán legjobb része az volt, amikor kisírt szemekkel elmásztam az ágyamig, bevackoltam magam, fejemre húztam a takarót, miközben arra gondoltam, de jó lenne, ha most Dé felhívna, és átjönne megszeretgetni. és abban a pillanatban megcsörrent a telefon. majd átjött, hozott bort, meg diétáskólát, amit utálok, ezeket összekeverte a hűtőben megbújó Strohval. sétáltunk egyet a városban, kissé becsiccsentettem, majd hazajöttünk, megfürödtünk, és egy hatalmasat szeretkeztünk, amit a nyitott ablakon keresztül valószínűleg az egész doktorötker hallott.

a mai nap legjobb része az volt, hogy nem csináltam semmit, egész nap csak lézengtem, este benyomtam egy doboz sört, főztem vmi gombás trutyit, közben pedig a fincsivel csacsogtam mindenféle csacskaságról.

valaki legyen olyan drága, és magyarázza már el nekem, hogy lehet így elkúrni mindent?!

ma skippeltem a hétfői '80as évek vizsgámat. egyből jobb lett a kedvem. na persze igyekeztem nem elbaszni a mai napot, és nekiálltam "takarítani". mit ne mondjak, nagyobb kupi lett, mint volt. a konyhakő cca 6nm-én térdig lehet gázolni a mosásra váró göncökben. az emeleten térdig lehet gázolni az összehajtogatásra/szekrénybepakolásra váró göncökben. a nappaliban térdig lehet gázolni minden másban. trehány vagyok e...

If you can't be with the one you love, love the one you're with.

Nyusziszörp ('.') üzenete:
*amúgy meg azért kérdeztem, mert mégis csak a Te hugicád, én meg még ugye sosenem láttam
alice in wonderland. (ap) üzenete:
*hát ilyen gyerekformájú
*derekamig ér, meg ilyenek

a'irdatlanbácsi ehhez képest kutyafasza...

ha idegbeteg vagyok, kényszeresen takarítok, mert a domesztoszból felszabaduló klór totál szanaszerteszéjjel offolja az agyam. vagy ilyeneket csinálok Dének szülinapjára.*

*aki amúgy egy huszonöt éves férfi. de csakis azért, mert nem tudja egymástól megkülönböztetni a petrezselymet és a répát... városi gyerek, na.

hogy mi a legszörnyűbb érzés a világon? az intenzíven látni a testvéredet, eszméletlenül...

Lénácska már hiányolta a jelenlétem, úgyhogy erőszakot vettem magamon és írok (tádááá).

valójában semmi nem történt velem mostanság, ami említésre méltó lenne. hétvégén oltottunk, épp pihikéznek a kis drágák, hétfőn megkaptam az első jegyemet ebben a félévben (az Ágotás dolgozatomra, és ötös lett - hihetetlen -, valamint rájöttem egy kódexbeli félrefodításra, húdegáciokosvagyok), majd a szombat-vasárnap-hétfőt átívelő repjegyfoglalós (és banktól bankig rohangálós) ideglelés, majd ma újabb 4 kínkeserves óra után: MEGVAN A JEGYEM HELSINKIBE!!! most már akkor is elutazok, ha rénszarvasokkal kell egy istállóban aludnom. szerencsére meg lett oldva az átszálljak-neszálljak-mivelmenjek-Turkuba kérdés is, mert ez a tündérmókus cukorpofa finncsi eljön értem a reptérre. (ahogy Ági mondaná: ilyen egy igazi úriember)

amúgy az mennyire ciki, ha a pasim* segítségével foglaltatok jegyet, h. egy finn sráchoz kiutazzak a nyári napfordulót ünnepelni?

*de utálom ezt

tegnap a kontroll csoport bevizsgálta a termést, sikeresnek ítéli a projectet. halukapitány is tiszteletét tette, na meg volt jó kis disznóölős-visongós szeksz. háromszor.

nem értem, hogy a faszba nem jutott ez előbb eszembe...

ma megvolt a szüret, a kis drágáim a frigóban alukálnak. már alig várom a holnap estét. ^_^

annyira hiányzik a régi ház. :(

MOS-ra pörgök. lehetséges okok lehetnek:

• szemináriumi dolgozat írása hajnali 6-ig (és még így is befejezetlen)
• ébredés 8.40-kor
• cigikávé (a mennyiségre vonatkozólag nem áll rendelkezésünkre adat)

"befolyásoltság" alatt elvetemülök. vizsgaidőszak, szevasz.