amikor hajnal 3kor az ügyeletről a Korányiba küldenek PTX gyanúval, akkor az kicsit para. nem mintha akkor tudtam volna, mi az a PTX egyáltalán, hanem mert nem kaptam levegőt, olyan fájdalmaim voltak, mintha a bordáim közé egy konyhakést szúrtak volna, és csak zihálni tudtam. ráadásul az ügyeleten a doki 2 jó hírrel is szolgált (az előzőeken kívül): gerincferdülésem van, és megkérdezte, h. terhes vagyok-e. ez utóbbira döbbenten néztem vissza és megkérdeztem, h. ugye most viccel, mire egy nem túl meggyőző pillantást vetett rám...

az a kurva nagy szerencsém, h. hiába élek egyedül, Dé 10 percen belül átszáguldozott kocsival, elvitt az ügyeletre, majd a pulmonológiai intézetbe, végül haza. hajnali 5kor. ma meg 12 órás műszakban dolgozik. ha nem lenne, nem tudom, mihez kezdtem volna.