A mai napot akár még jónak is el lehetne könyvelni. De.

Tegnap reggel megkérdeztem a papit*, h. elvállalne-e egy rövidke szerepet a vizsgafilmemben. Öt perces monológ után ("én már készülök kilépni ebből a világból stb.") jött a csúfondáros valóság: az öreg bizony megfúrta a terveimet. Kreatív asszisztens kerestetik.

A mai nap viszont többé-kevésbé gördülékenyen mendegélt (szerencsére) jó irányba. Reggel jó szokás szerint elkéstem bementem KAB órájára, majd csereberéltem 2 negát egyik kedves ismerőssel, majd kiváltottam az áemkönyvemet (még kérdéses, mi hasznát fogom venni), vettem fincsicigit (csak az enyém húszas. és persze nem bírtam megállni, míg elslattyogtam a dohányüzlettől a deákig, h. ne gyújtsak rá. mivel nem ettem semmit be is szédültem tőle rendesen. de az élmény kárpótolt... és mondanom se kell, kinézték a kezemből a cuccot, mert ugye ez nem egy munkás...) Délután óta meg itthon döglök. Mígnem csörög a telefon. Ismeretlen szám - remek. Szakítottam régi jó/rossz szokásommal, és felvettem. Csaj hív a diákszöv-től, h. még mindig érdekel-e a munka, amit a múltkor kinéztem. Hát hogy a rigóba ne. Na, akkor tessek szíves küldeni önéletrajzot meg fényképet sebtiben (nem azért, de szerintem nekik van bent ilyen, de mindegy), és majd még kontakt, h. mikor lesz a felvételi beszélgetés. Annyira örülnék neki, ha sikerülne dobbantani.

Nov. 18-án minden rendbe jön (legalábbis a bioritmus generátor szerint). Én bizakodó vagyok. ( vagy csak túl sok kreteket szívtam a mai napon...)

*Király Jenő

***

Ápdét.