hisztis évika rovat következik:

Amióta hazajöttemünk Noszvajról* nem találom a helyem ebben a városban.
Bassza az agyam, hogy mindenki totál bunkó, tömeg van és zaj, reggelente nem arra kelek, hogy Dániel matat a bugyimban miközben egy halott borjú bundája vigyorog rám a falról őzikék esznek az ablak alatt, csivitelnek a madarak, és Ági barátnőm 80 éves nagymamája pörög, mint a motolla... kín és szenvedés.
Az egyetemmel már tele a faszom (pedig csak tegnap kezdődött), semmi kedvem ehhez az elbaszott félévhez, pláne azért, mert kivágtak 4 kurzusról, ami miatt fél évet csúszok (megint), az összes vallástudományos órámmal ütköznek a filmes faszkodások, ráadásul a vetítések is a leglehetetlenebb időpontban vannak.
Tejszínes csirkébe és waffelba fojtom a bánatom.

* motorral basszus, ami igencsak szétrázta a kis fenekem 130km megtétele alatt