És megint itt. Ill. ez annyira nem igaz, mivel (kivételesen) anyáméktól netezek (nem vmi ortó mekdánelszből, amit amúgy i'm lovin' it). Ez is milyen már: két hete sincs, h. beköltöztek, de már van net meg tv. Én meg? sehol semmi, ofkorsz. No üsse kavics.
Feltolom a notit a kábelre, minden pöccre indul, ász. Belövöm iTunes-t, oszt' sehol semmi. wtf? kb fél órája processing album artwork. Király. Bánatomban böngészem a semmit, és agyfaszt kapok, h. az ilyenolyan "sztájl-blogokban" miért jelentéktelennek tűnő akárkik vannak. Nem őket minősítem, távol álljon tőlem, de na. (Bocsi, fikázódós hangulatomban vagyok :$)
A héten nem volt semmi különös, szokás szerint lóf'szt SE csináltam, viszont találkoztam Kittyemmel és Krisztámmal, szépen bevodkaredbulloztunk, majd egy kis cuveé, végül Szabadság tér-Erzsébet tér-Szervita tér vonalon torzultunk, összeszedtünk vmi balféket (mindig csak az ilyenek jutnak), hazaestünk, "aludtunk" vagy másfél órát, és reggel hatkor folytattuk a viháncolást. Majd a lányok elmentek dolgozni, én gyorsba' kitakarítottam és lefeküdtem aludni. Mondanom se kell, majd' meghaltam a másnaposságtól. Csak ilyet még még még.
És mintha szelektív lenne a memóriám: két nappal később újabb vodkázós mókázás D.-vel. Hát ööö. No comment. Asszem. És már három éve. El se tudom hinni.
Meg azt se, h. tegnap este tisztán hallottam minden szót, ami a szomszédban elhangzott. És nem is kiabáltak. Még jó, h. nem visítozok/unk állandóan, mikor ez a jóember is itt van. khm. ("nem baj, legalább megismernek")
Hm, asszem mára ennyi.
Egy az egyben olyan vagyok, mint Csáth novellájában az a hülye picsa Mariska*. Mentségére szóljon, h. ő tizenhat volt...

*Részletek Mariska naplójából (1905)