(dobpergést kérek) Csütörtökön volt a napja, hogy visszatértem a 21. századba: ismét van net, szép, jó, meg ami kell... örö é bódottág van. Meglepő, de amennyire hiányát éreztem eddig, annyira leszarom most, hogy már van. Mondjuk ennek talán oka az ember, aki eleget kockul helyettem is, no meg amióta hazaestem az önkéntes száműzetésből, azóta itt leledzett, és akadt jobb dolgunk is.
Pölö szombat este igencsak betintáztunk vmi "cicás bortól", amit a Bajcsy - Andrássy sarkán lévő közértben vettünk (ezeröccázé', titta rablás). Évika olyan szinten jól volt, hogy felülni nem bírt az ágyban... Vasárnap meg ikea-túra: megvettem a kis asztalkámat végre, bár ha nincs ott D., hogy hasson a lelkemre, most se vettem volna meg. Hazajövés, vacsora főzés (tejszínes csirkemell római tálban - talán még lesz belőlem feleség*, a jobbik fajtából), asztalka összetákolása (fákkk ikea, no meg azok a böcsületes indonéz munkások, akik szanaszét barmolták azokat a szaros bakokat...), Bakancslista, majd jutalomhancúr -kinek ezért, kinek azért...
Természetesen délben sikerült feltápászkodnom, akkor is a postásra, aki itt a doktorötkerben 3x csönget, szégyenletes. Most meg itt harcolok magammal, hogy induljak már elfelé anyámékhoz. Kurvára nincs kedvem, de muszáj, mert így is megsértődött rám, mert szombat este hazajöttem, és ezt is csak hisztizéssel sikerült elérni. Komolyan nem tudom mihez kezdenék, ha nem lenne saját lakásom...


*juteszembe: vasárnap du., arénapláza (óje), útban a teszkóba
D.: Jééé karikagyűrű szalon. Na évika?
É.: O_o (Eszeden vagy baszkikám? - gondolja magában)