ma mikor bejelentkeztem a bloggerbe, kicsit elszégyelltem magam, mert július óta nem írtam semmit, és úgy rémlik, mástól se nagyon olvastam semmit. gyász. azt se tudom már, mi volt júliusban, szóval csalok egy kicsit, és meg nézem a beosztásomat...
na aszongya, legutóbb arról panaszkodtam, h 4 Bangkok járatot csinálok júliusban, meg Dhaka, meg hasonlók. ami azt illeti, idén többször jártam Bangkokban, mint otthon, Magyarországon. amúgy jó járat, általában tele van cuki német/brit/belga turistákkal (jó esetben), maga a város menő, olcsó, iszonyat meleg van és olyan magas a páratartalom, hogy általában úgy nézek ki, mintha nyakon öntöttek volna egy vödör vízzel. érdemes elmenni bulizni Silom Soi 2-be (ami amúgy a meleg "városrész"), tele van ladyboyokkal, meg pingpong show-val (hála a jó égnek ez utóbbihoz még nem volt szerencsém), jó a kaja, és nagyon jó cuccokat lehet kapni az MBK-ben, ami egy hatalmas bevásárló központ, és ahogy elnéztem, tematikusan berendezkedtek a fake cuccok árusítására. általában elég jó a minőségük, szóval aki bírja a tömeget, az alkudozást és a keresgélést, annak érdemes ellátogatnia ide. utána pedig érdemes elmenni egy min. másfél-két órás masszázsra, ami inkább passzív jóga, de hatásos.
Dhaka ezzel ellentétben az egyik legfurább élményem. maga a járat 5 óra csupán, viszont engem lélektanilag és fizikailag is tönkretesznek ezek az emberek. úgy kell elképzelni, mint egy állatkertet, csak ez 10 km magasan van, és 412 ember (+ személyzet) van összezárva, akik 99%-ban segédmunkások. ezzel nem is lenne baj, de szegénykéimnek soha nem adatott meg az, ami nekünk normális, és elvárt a nyugati társadalmakban; az angol nyelvtudásuk a "sister sister" és/vagy "water water"-re terjed ki, hihetetlenül türelmetlenek és követelőzőek, ráadásul fogalmuk sincs, hogy kell használni az illemhelyet. (ez de modorosra sikeredett) és itt nem túlzok, láttam már olyat, hogy valaki a vécédeszka tetejére kullantott, a többi meg persze nem szólna, hogy gáz van... szóval az embernek megvan a hangulata egy ilyen kéjutazás után. szerencsére egy nagyon jó hotelban vagyunk elszállásolva, ami viszont a reptérrel kezdődően fogad bennünket, az elképesztő. az emberek tényleg egymás hegyén-hátán élnek, nyomorban, bűzben, szennyben. Dhakában van egy iskola, amit a cég támogat, és el lehet oda látogatni, adományokat vinni, vagy csak egy órát tartani, akinek van hozzá lelki ereje. nagyon megrázó élmény, és az emberben hatalmas bűntudatot ébreszt, viszont a pisszegéssel meg ujj csettintgetéssel akkor is kurvára kihúzzák nálam a gyufát.
ezt követően augusztusban csak London járatokat csináltam, szám szerint hetes darabot, ami az Olimpiával egyidejűleg kicsit rázós volt helyenként, de legalább együtt voltam a kis szerelmemmel, az utasok kulturáltak, és kerestem egy zsák pénzt vele. tele volt sportolókkal, vagy az ő hozzátartozóikkal, de szégyen szemre akkor se ismerném fel, hogy "híresek", ha a homlokukra lenne írva. ezzel szemben 10 napon belül 2x is találkoztam a "törzsfőnökkel", de próbáltam (meg mindenki más is) meghúzni magam, illedelmesen köszöntem, meg mosolyogtam, mint egy hülye, majd elhúztam a csíkot a gép leghátsó részébe, hogy véletlenül se lássa, ha hülyeséget csinálok.
és most ugye szeptember van, ami egy nagyon jó hónap, mert vége a Ramadamnak, enyhült a hőség (= már csak 40-45 fok van napközben, nem 50+) és jó kis járataim voltak ezidáig. a hónapot egy gyors Manilával kezdtem, ami igazából semmi extra, de legalább nyugalma van az embernek. ja, és a hotel pékségében/kávézójában iszonyat finom házi croissant van, amit szintén házi eper+rózsabors illetve édes narancslekvárral kínálnak.
utána volt egy remek Brüsszel járatom, ahol hihetetlenül jó volt a csapat, ettem fincsi gofrit, meg városnéztünk, és leugrottunk a híres rózsaszín elefántba (aka Delirium), ahol 2000-féle sör közül lehet válogatni. nem hittem volna, hogy ezt mondom, de kókuszos sört inni kókuszdióhéjból inni menő, és finom is!
2 nappal ezelőtt pedig Shanghaiból tértem vissza, ami egy felejthetetlen élmény volt! és itt szeretném kifejezni mélységes csalódottságomat, hogy az ún. "kínaikban" csak gyér minőségű ruhákat/cipőket stb. lehet kapni, pedig a város tele van olyan
butikokkal, amikben nagyon jó minőségű dolgokat lehet kapni méltányos áron. arról nem beszélve, hogy otthagytam ugyan egy kisebb vagyont, viszont cserébe a legjobb minőségű koppintott cuccokat hoztam magammal. na mondjuk maga az élmény kicsit olyan volt, mintha egy filmből lett volna. az egyik utasom mondta, hogy tud egy nagyon jó helyet, ő is ott vette az amúgy kurvadrága óráját, menjek el, jól fogok járni. na kiderült, hogy az üzlet az nem egy üzlet. pár ember járkál azon a környéken, akik leszólítják a turistákat (ne feledjük, hogy Kínáról van szó, eléggé egyszerű kiszúrni a kaukázusi embert), majd egy kis utcába kell követni őket, át egy sikátoron, keresztül egy kis boltocskán, fel a padlásra egy rozoga lépcsősoron. egy ponton be voltam szarva veszettül, hogy megerőszakolnak és kirabolnak, kész szerencse, h soha nem járok sehova sok KP-val. de nem így történt. egy kb 8 négyzetméteres lyukban ott volt a divatvilág krémje, táskák, pénztárcák, órák, és így tovább, ha meg egyik sem tetszik, ott van egy rakat katalógus, amik amúgy az eredeti üzletekből származhatnak, vagy legalábbis nagyon úgy tűnik, darabja van vagy 150-200 oldal, tele cuccokkal, onnan lehet csemegézni, és max. fél órán belül valaki eldobja őket a lerakatból. az egész élmény szürreális.
amúgy maga Shanghai eszméletlen, az emberek nagyon divatosak, tele van gecijó faszikkal jó parkok, kávézók, éttermek és klubok vannak, és szeptemberben még simán 25 fok körül van a hőmérséklet, ami ideális. ráadásul a hotel, ahol el vagyunk szállásolva, a legjobb, amit eddig láttam, pedig a többi se kutya.
holnap este pedig irány Kuala Lumpur, ami szintén nagyon izgi lesz, csak azt nem tudom, mit vigyek magammal, lesz-e idő illetve kedv egy-két italhoz vagy közös vacsorához a crew-val.
na, és most folyt. köv., mert tegnap abba kellett hagynom az elmélkedést, mert a szomszédaim átgurultak, egy csomó szesszel, nem vagyok ám én akkora tahó, hogy visszautasítsam őket! :)
a munkán kívül nem sok újság van velem, bár ami azt illeti, a munkám kitölti az életemet szinte teljes mértékben. múltkor pont azon gondolkodtam, milyen hihetetlen nagy szerencsém van, hogy azt csinálom, amit szeretek, egy nagyon menő helyen élek, nagyon menő helyekre járok nagyon menő emberekkel, és cserébe keresek egy zsák pénzt. minden flottul megy.
üröm az örömben, hogy nem egészen vagyok kibékülve magammal mostanában, mivel eléggé kikerekedtem amíg Angliában éltem, viszont eléggé nehezen veszem magam rá, hogy változtassak az életmódomon. azon agyaltam, el kellene mennem egy-két hétre a hegyekbe, mert általában amikor síelni vagyok egy csomót ledobok magamról, és ha megvan a kezdeti lendület, utána könnyebb előre haladni, de hát basszameg, a sivatagban élek! hiába van Dubajban egy elég menő beltéri sípálya, az mégsem az igazi.
na, azt hiszem ennyi bőven elég belőlem mára, ideje kicsit összekapnom magam, bepakolni, még egy délutáni szundi belefér, aztán jöhet KL!
