még élek emberek, minden fasza STOP elképesztő ez a hely, kurva jó idő van, szánsájn end hepinesz STOP időm egy szál se, de hamarosan jelentkezem, eskü STOP

ma reggel elküldték emailben a foglalásomat, instant para. már amit lehetett, azt mindent kihánytam, pedig tegnap este óta semmit nem ettem, szóval el lehet képzelni...
szerencsére este 9kor indul a gépem és helyi idő szerint reggel 7 körül érkezek meg Abu Dhabiba, szóval a pihikézéssel nem lesz gond, bár valószínűleg kérek két felest a leendő kollegináktól, és bealszom, mint egy gyerek.
ma reggel elköszöntem D-től, mert az indulásomig már nem találkozunk, ráadásul nem is fog tudni kijönni velem, mert sajnos dolgozik aznap, és hát a szokásos volt megint: itt pityeregtem, mint egy hülye. inkább nem is mondtam semmit, mert simán tehetne szemrehányást nekem, amiért elköltözök. de hát basszus nem nagyon van más választásom: ha akarok egy normális karriert, akkor ezt a lehetőséget nem szalaszthatom el, és ha fél év múlva lediplomázik, akkor simán jöhet utánam. viszont majd talicskával kell hazatolnia a pénzt, mert kurva nagy kereslet van az olyan mérnökökre, mint amilyen ő is (lesz).
viszont már csak megközelítőleg 55 órám maradt, szóval kurvára össze kell kapnom magam, kimosom a ruháimat, bedobálok mindent, és megpróbálok nem f*sni-hányni, amíg itt vagyok. legjobb az lesz, ha nem is sminkelem ki magam indulás előtt nagyon, pláne ha találkozom/elköszönünk a háziakkal, mert tuti megint bőgni fogok.


na jó, megyek és gatyába rázom magam, mert már vörösre bőgtem a szemeimet.

Ezer bocsánat, hogy már megint eltűntem, de eléggé hektikus volt az elmúlt egy hónap. Március 14-én volt az utolsó napom, ami természetesen a lehető leghosszabb volt, amit kaphattam Rosteringtől (BTS-KIR), viszont nem volt olyan szar, mint amilyenre számítottam. A sors fura fintora, hogy a karrieremet a cégnél Kerryben kezdtem, és ott is ért véget. What goes around comes around.

Előtte volt búcsú party is, amit Tiagoval (portugál lakótárs, aki megkapta az áthelyezését) ketten celebráltunk, amiről sajnos nem túl sok emlékem maradt, viszont készült rengeteg kép (jaj de jó...), mondhatni ittam, hogy ne érzékenyüljek el és bőgjem le a sminkem.

Utána volt még két hét fizetett szabim, ami járt a cégtől, szóval ennek örömére haza látogattam, kurva jó volt az idő, meg találkoztam sok kedves emberrel, szóval jóság volt. Majd UK-be visszatérve volt 2 napom, hogy az összes vackomat átválogassam, és becsomagoljam a bőröndbe/dobozba, attól függően, hogy jön-e velem a homokba, vagy megy haza, mert nem lesz rá szükség a 40 fokban (mert hogy már ennyi van, pedig még nincs is itt a nyár)!

Eléggé nagy megkönnyebbülés, hogy a nehezén túl vagyok, még az apraja elöl van, de az már csak befér valahogy (kurvára remélem). Nagyon gáz vagyok, annyi cuccom van, mint az állat, és nem bizti, h kevesebb, mint 60 kg.

Perpill itt lógatom a láb D-nél Londonban, megmozdulni sincs kedvem, mert tegnap múzeumoztunk, és lejártam a lábam, éhes voltam, meg minden. Nyafizok, mint egy kisgyerek, ezer bocs.

Szóval megindult a nagy visszaszámlálás, 2 hét múlva már a tréningen ülök, és megy a fejembe a sok okosság. Egyedül azon parázok, hogy lesz internet kapcsolat, és mennyire vannak lekorlátozva a tartalmak (gyk. hogy fogom kevésbé törvényszerű módon letölteni a sorozataimat, bár legrosszabb esetben is külföldön letöltöm őket oszt' jónapot).

Pár hete gondolkozom azon, hogy folytassam-e a poszt-sorozatot, mert ugyan van még ötletem bőven, meg tapasztalatom is, amit meg lehetne osztani, viszont jogilag zűrös szituációba is kerülhetek, ha túl sokat osztok meg, szóval még ezeket átgondolom. Van pár ami már formálódik, és semmi köze egyik céghez sem, szóval azokkal folytatom a sort szerintem, a többi meg jön majd, ha beérett. Fontolgatom, hogy a fényképes beszámolókat hova pakoljam fel, mert nem akarok átesni a ló túloldalára, és telespammelni a facebookot a mindenféle képeimmel (bár igazándiból a kezdeti lelkesedés mindig megtörik idővel, szóval lehet, ilyenről nem lesz szó, másfelől jobb dolgom se lesz, mint ezeket megosztani, két láblógatás között... adok egy dobást a picasanak, aztán majd elválik). 

Valószínűnek tartom, hogy nem fog történni sok izgi, amíg költözök, viszont próbálok ráfeküdni a vizuális megörökítésre, és amint módomban áll, jelentkezem!