már megint elkezdett nőni a bölcsesség fogam. báááááh! és még az uram is itt hagyott 4 napra. gyász.

na az elmúlt 2 hétben majdnem lezuhant a gépem*, amíg dolgoztam, ugyanezen a napon 14 órát kellet a dublini reptéren várnom a kedves kis munkatársaimmal, hogy végül hazaessek éjfélkor, és másnap reggel 4kor frissen ébredve meetingre menjek, ismételten Dublinba. ha azt mondom hogy tele a faszom hócipőm, elhiszitek?

megint szanaszét küldtem egy rakat CV-t, olyan helyekre is, amiket idesanyámnak el se merek mondani, annyira messze van. már kurvára igénylem a változást, szabadságra nem tudok elmenni, nyaralni nem voltam, nyár, mint évszak, idén (se) tette nálunk tiszteletét, szóval a hormonjaimnak ez nem tesz jót. az egyetlen pozitív, h itt van velem D. és a hátralévő életüket tervezgetjük, jaj de csöpögős édes!

*gyakorlatilag csak azért vagyok még életben, mert egy rövid járat volt és kb. 27000 láb volt az utazó magasság. jól hangzik, nem?