a mai napom bitanpusztulatosan fostos borzalmas volt. na jó, azért ez erős túlzás, de egy szájbataposással indult. egy szerelmeslevél várt a krúrúmban, h 16-án hivatalos vagyok tea & biscuitsre a dublini head office-ban (gyk. seggberúgás a górétól), jegyek lefoglalva, csekkoljak be és nyomtassam ki.
és mindezt miért? hm... emlékeztek, h cirka 3 héttel ezelőtt Londonban jártam, h meglátogassam D-t. úgy esett, h nem jöttem vissza az utolsó off napomon, hanem aznap du. felhívtam a krúkontrollt, h szorri, de beteg vagyok, és nem tudok másnap munkába menni. másnap hazajöttem, kitöltöttem a formanyomtatványt, elfaxoltam, kiskezicsókolom.
hozzátartozik a történethez, h
1. arra a napra, amikorra beteget jelentettem, kértem egy cserét, amit nem kaptam meg, sőt, 36 órával korábban szóltak, h bocsika, de elutasítva (2 héttel korábban adtam le, és elvileg 10 percen belül elbírálják - jobb helyeken)
2. amikor felhívtam a krúkontrollt nem beteg voltam, hanem inkább totál KO a sörikétől, vodkazselétől meg egy kis tépikétől, ezt beismerem
3. viszont olyan jól szimulálok, h másnapra beteg lettem, mint a fene, a fülem úgy bedugult, hogy nem hallottam 24 órán át, valamint még 3 nappal később is, amikor dolgoztam, taknyom-nyálam folyt egybe, és folyamatosan haza akartak küldeni melóból.
ergo, eléggé gyanús, h amikorra kértem a swapot, tök véletlenül lebetegszem, viszont ami azt illeti, tényleg beteg voltam. ez van, kirúgni nem fognak. mások is megúszták már nagyobb baklövéssel, c'est la vie.
amúgy h ne csak picsogás legyen azt is hozzácsapom, h ma ketten is elkérték a számomat, és egyik cukibb volt, mint a másik, háhhh! ^_^