na akkor most tisztázzunk valamit.

ezerkilencszáznyolcvankilencben születtem békéscsabán ahol kolbászból van a kerítés, magyarországon. anyanyelvem magyar, legmagasabb iskolai végzettségem 4 általános, de a harmadik osztály kétszer is megvolt és édesanyámnak köszönhetően, aki mellesleg szintén magyar állampolgárságú, kiválóan tisztában vagyok a magyar konyha jellegzetességeivel, és nem hazudok amikor azt mondom, hogy gyakorlatban is tudom, hogyan kell elkészíteni egyik-másik ételt.

szóval nekem ne próbálja meg elmagyarázni egyik kedves olasz, finn, ír, angol, német, dán, osztrák, litván, észt, japán, spanyol, argentin stb. ismerősöm se, mi is az a gulyás, mert előveszem a 100 wattos mosolyomat, és beletaposok a kis szájába a cukihópelyhes martens bakancsommal, értem?

hogy a macska rúgja meg...

jaj de utálom, amikor én itt lelki életet élnék (sajnos perpill csak virtuálisan, mert ugye én még mindig taktaharkány-alsó ír verziója, ő meg london), viszont ez meg azt se tudja hol van, mert tépike, meg söricilin és boripen.

megyek is inni egy cidert.

ne vegyetek soha soha soha maltesers-t, mert addiktívabb, mint akármi más.

a mai nap fertelem volt, hála a jó égnek már csak 2 napot dolgozom, és irány London. alig bírok magammal... és majd persze képek :)

jövő héten megint London (és kivételesen nem munka*), már alakul a lista, hogy mit kell beszereni, hova kell ellátogatni, na és hogy mit vigyek magammal. szerencsére dél körül landolunk, szóval ott lesz az egész délután, és az este, hurrá hurrá hurrá! már csak azt kell kitalálni, miben megyek... az élet tele van óriási megoldhatatlan problémákkal... ;)

*mondjuk ennyi erővel jövő héten minden nap ott leszek, szóval nem nagy kunszt

sör + glitch mob + flying lotus + bonobo + én. ma estére ez jutott, bocsi.