vicces, h csak most tudtam meg h a Quantic-nak van egy Archipelago c. száma. és az a durva, h az archipelago tényleg ilyen. hiányzik Finnország*, az igazat megvallva.

*meg a tenger, meg a szigetünk, meg a kunyhó, meg a szauna és a cider

a tegnap felmerült probléma ma orvoslásra került, az anyázós levelemre írtak egy kedveskedő választ, hogy ne fossak, béke van, és hogy sok szeretettel várnak jövő héten Dublinba (meghiszem azt) blablabla. ájdí pépörvörk pipa.

tegnap éjjel pedig felmerült egy olyan opció az egy hetes "szünetem" eltöltésére, hogy akkor foglalnak nekem repjegyet, meg buszt, meg toronyórát lánccal csak menjek már el Londonba egy pár napra, légyszi légyszi. hááát, na jó :)

kicsit ugyan vannak fenntartásaim (az anyagiak miatt), de egyébként majd kiugrottam a bőrömből, hogy hééé, szóval ha minden jól megy akkor jövő héten London, aztán Dublin, hétvégén vissza Pozsony, majd egy héttel később ki Kerrybe majd onnan megint Londonba. mozgalmas napoknak nézek elébe. lájk it.

btw, ha vkinek van ötlete szoba-/lakásbérlést illetően, please let me inform, mert úgy tűnik, hogy hiába küldök emaileket orrba-szájba, válasz sehonnan nem jön. ugye nem az az egyetlen opció, hogy telefonáljam végig az összes felmerülő címet?...

ma végre valahára írt a bs*, hogy pontosan mikor lesz a bvisit, mit vigyünk magunkkal, ha kell info/lakás stb, akkor szóljunk. már majdnem megörültem, de amikor újra elolvastam, h ugyanazokat a szaros papírokat kell beszerezni és kitölteni megint (!!!), amik már réges-rég Dublinban csücsülnek arra várva, h vki postázza a bázisra, na akkor kicsit agyfaszt kaptam. most vagy én értettem félre vmit, vagy tényleg minden szart magunknak kell elintézni, ha nem akarunk pofára esést?

nyilván a helyes válasz az igen, csak ettől a dilettantizmustól falnak szaladok.

*base supervisor

végre péntek, ettem egy jót, kimostam a ruháimat, megjött és lehet délig aludni. lájk. jah, és itt alant egy remek példa arra, milyenek a csoport-/lakótársak. nem unatkozunk, na.

egyetlen ember van a bolygón, akit utálok. na, ma ráakadtam a blogjára, és megdöbbenve tapasztaltam, h egyre inkább próbál úgy kinézni, mint én. félelmetes és szánalmas egyben.

azt meg se említem, h nyilván megint előjött az, h ha az életemet egy palacsintának képzeljük el, akkor ő most azt megint elkezdte megkenni szarral, jó vastagon. hála a jó égnek most ő volt az, akinek az egészet meg kellett ennie. de sajnálom.

lehet h megnyertem a háborút?

a mai nappal a világon mindenhol nagykorúnak számítok. hát ez förtelmes érzés, komolyan.

ennél már csak az rosszabb, h a leendő lakótársam (aki úgy néz ki, mint a 19 éves Mr. Bean) pénteken nyíltan hadat üzent és felajánlotta, h szívesen lenne a pasim, ha nem jönnék ki a barátommal (melyikkel is?...) gyász.